Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992

1-2. szám - Figyelő

24 A munkaértekezlet kijelölte az együttműködés területeit, s felvetette az októberi tihanyi ülésszak (szept. 30 - okt. 3.) megvitatásra váró speciális problémáit: a tudománypolitika helye az országos politikai folyamatokban, a tudománypolitika globalizációja, az országos tudománypolitikák főbb kérdései, a tudományról alkotott kép és a közvélemény, a kutatás és a továbbképzés egymást kiegészítő volta. Proceedings of the First U.S. — Hungary Science Policy Workshop. Arlington,VA.1991. 43 p. /SRI International. Science and technology policy program./ N.É. A kutatási prioritások és az amerikai szövetségi kormány A Technika Értékelési Hivatal (OTA) jelentése az Egyesült Államok kutatási rendszerének problémáival foglalkozik. A rendszer jellegéből és a tudományos kutatás természetéből fakad, hogy mindig több kutatási pályázat, támogatásra váró kutató és intézmény lesz, mint amennyit a szövetségi kormány finanszírozni tud. A döntéshozók ezért arra törekednek, hogy a legmagasabb színvonalú kutatást, tematikailag a projektumok széles skáláját támogassák, továbbá megfelelő létszámú, magasan képzett tudományos munkaerő álljon rendelkezésre. A legmagasabb szinten a szövetségi kormány a kutatási prioritásokat a nemtudományos és nem-műszaki igényekkel veti össze. A következő szinten az egyes kutatási területeken jelölik ki a prioritásokat. Itt az országos célokon s nem az egyes tudományterületek versengésén van a súly. Az utolsó szinten a kormányhivatalok kutatási programjai az egyes tudományos alágazatok kutatási lehetőségeit és országos szükségleteit tükrözik. A prioritások eldöntésénél három fő probléma jelentkezik a szövetségi kormány gyakorlatában: A különféle kutatási területek és az óriásprojektumok kiválasztásának kritériumai nem világosak, tudományterületenként eltérőek. A szövetségi kormány egész kutatási költségvetésére vonatkozóan hiányzik a mechanizmus annak megítélésére, megvalósulnak-e az országos célkitűzések. A projektumok kiválasztásánál általában két kritérium szerepel: a tudományos érték, s hogy mennyire felelnek meg az országos célkitűzéseknek, holott lehetnének más kritérumok is, pl. a munkaerőforrás gyarapítása, a regionális és intézményes keretek kiépítése. A kongresszus nem várhatja, hogy a tudományos közösség segítsen a több tárcát érintő horizontális prioritások meghatározásában, a szakértői értékelés hagyományos mechanizmusa nem alkalmas erre. Az átfogó döntéseket tehát a szövetségi kormánynak kell meghoznia.