Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992

1-2. szám - Szemle

9 Az akciókutatók számos más együttműködési problémáról is beszámolnak. Alfred W. Clark

1

4 a kutatót és a felhasználót "interdependes rendszerként" fogja fel, ahol az a trükk, hogy egyszerre tartsák meg függetlenségüket és a szükséges kölcsönös befolyást is. Ha a feladatokban egyetértés van, akkor a környezetben megjelenő érték-jutalom- és hatalmi rendszerben lévő különbségek termékeny kreatív szervezeti változásokhoz vezetnek. Vele ellentétben mások — például Stanley Seashore

1

5 — amellett érvelnek, hogy az értékekben megmutatkozó nagy különbségek alááshatják a kutatók és felhasználók közös akcióit. Szerinte az akciókutatásban gyakran akcióval cserélik fel a kutatást, aminek az a fő oka, hogy a „tudományos szolgáltatásokat" jobban megfizetik, mint magukat a megismerő célú kutatásokat. Ez vezet aztán ahhoz a jelenséghez, hogy számos kutató hajlandó konzultánsként egyszerűen legitimálni a szervezetek különböző döntéseit. A tudományos tartalom erősítése, bővítése érdekében Seashore kialakítja a „tervezett tulajdonságok" modellt, amelyben mindig elmélet vezeti az akció megválasztását. A kutató vagy olyan elméletet alkot, amely a vizsgált konkrét eseten alapul, vagy olyat, amely általánosított absztrakciókhoz kapcsolódik. Az elmélet alapján a kutató választ információk, adatok, orientációk, időtényezők és a beavatkozás függetlenségi foka között. A tudomány hozzájárulásának szerinte az alábbi fő formái lehetségesek: elméletet nyújt, metodológiát kínál, technológiát szolgáltat (pl. adatgyűjtéshez) és végül oktathatja a vezetőket. Stephan Town

1

6 azt állítja, hogy az akciókutatás nagy nehézségekkel néz szemben, ha a probléma homályosan definiált és ha az a hatalmi struktúra, amelyben működik, nem egységes. Az oktatással és városi szegénységgel foglalkozó két nagy angliai projekt alapján kísérli meg tisztázni az akciókutatás folyamatát. Az ilyen projekteken dolgozó kutatóknak például több alkalommal is meg kell változtatni szerepeiket, ezért vizsgálni szükséges eme szerepek előfeltevéseit is. Trist szerint a technológiai változás erőteljesen megnöveli a környezetben a bizonytalanságot. Ez ellen csak „adaptív tervezéssel" - ami azonos az akciókutatással — lehet védekezni, amely önszabályozó rendszereket épít ki és számol a szervezeti tanulás képességével. Az együttműködést a közös értékek alapján működtetik. A felsorolt kutatók általában saját tapasztalataik alapján beszélnek az akciókutatás problémáiról és nem adnak teljes és rendszerezett áttekintést arról, hogy az együttműködés növeli-e a hatékony szervezeti változásokat, és hogy hozzájárul-e a társadalomról szóló tudás termeléséhez. így kevésbé tudják meggyőzni a kételkedőket az akciókutatás fontosságáról. 14. ClarkA.W.: The client-practitioner relationship as an intersystem engagement. 119 —134.p. in: Experimenting with ... i.m. 15. Seashore,S.: The design of action research. 103 —118.p. in: Experimenting with ... i.m. 16. Town,S.: Action research and social policy: Some recent British experiences. = Sociological Review, 1973-4.no. 573 —598.p.