Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

1. szám - Figyelő

67 A kritikus tömeg függ a vezetői stílustól, a szervezet kultúrájától, meghatározására tanácsos taktikai csoportot összehívni. Összefoglalva, a K+F vezetőnek külön gondolnia kell arra, hogy a szervezet felépítése befolyásolja a kreativitást. A célokat szem előtt tartva (alkotóképesség vagy termékfejlesztés) kell a decentralizálás és a centralizálás ügyében dönteni. Miller,D.B.: Managing professionals in research and development. San Francisco, 1986, Jossey-Bass. 304—326. p. N.É. Számítógépek forradalma és a társadalom informatizációja Az emberiség történetében a „nagy eszmélések" három periódusát különböztethetjük meg. Az első a „hősi korszakban" kezdődik, a törzsi szervezet felbomlásának korában, végigvonul az ókoron és a középkoron: ráeszmélés arra, hogy az ember sorsa különleges, felettük álló erőktől függ, és csak elenyésző mértékben magától az embertől. A második a reneszánsz emberközpontúság korában kezdődik, amelyben az ember alkotóereje hatalmassá nő, és az elmélet is azt a hitet erősíti, hogy az ember maga képes a sorsán változtatni, megvalósítva a szükségszerű birodalmából a szabadság birodalmába való történelmi átmenetet. A harmadik periódus annak a megértése, hogy az emberiség már rálépett a nagy társadalmi átalakulások útjára, hogy a korszerű tudományosműszaki haladás készíti elő a tényleges társadalmi igazságosság, a szabadság valódi uralmának objektív feltételeit. A tudományos-műszaki haladás első szakaszának lényegét háromtagú formulával fejezhetjük ki: tudomány — technika — termék. Ez azt jelenti, hogy a tudományos ismeretek túlszárnyalják a termelőerők fizikai fejlődését. A tudomány a társadalom egyik fő termelőereje lesz. Az utóbbi évtizedben két újabb, alapvetően fontos körülményt ismertek fel. Az egyik annak tudomásulvétele, hogy az anyagi források (a földi erőforrások, az édesvizek, a termőtalajok, az ásványok, a légköri oxigénkészletek, valamint az emberek, a pénzügyi és a műszaki források) korlátozottak és elvileg kimerültek. Felmerült a kérdés, vajon nem lehetne-e az emberiség létezését és fejlődését új, tudományigényes, racionális technológiák létrehozásával biztosítani. Ilyenek lehetnek a biotechnológia, az energiatechnika, valamint a kommunikációs és információs technológiák. A század elejei nagy tudósok már rámutattak arra, hogy a technológia a tudománytól függ; ez részükről inkább megérzés volt, mint tapasztalati tény. A hagyományos technológia nem más, mint a maximális termelési effektusra és nyereségre orientált termelési műveletek rendszeréről szóló tan. Benne realizálódik az embernek a természet fölötti uralmáról szóló baconi koncepció. Most, amikor ennek kesernyés gyümölcsét fogyasztjuk, az objektív helyzet arra kényszerít, hogy a technológiát az ismeretek és a tevékenységek teljesen új, sajátos rendszerévé alakítsuk át. A modern technológia felöleli a termelési folyamat tervezését, a termelés irányítását, a források gazda-