Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Figyelő
61 írásos ajánlásukat a DFG főbizottsága számára. A DFG nem ad semmilyen előírást, a szakértők szabadok a mércék megválasztásában és súlyozásában. Ők döntik el, belemennek-e és mennyire a részletekbe, hogyan mérlegelik a pályázó minősítését, reputációját, a téma tudományos vagy gyakorlati fontosságát, a terv kivitelezhetőségét avagy költségeit. Természetesen különbségek vannak az egyes szakok között; a „tudományos relevancia " kritériuma kétszer gyakrabban merül fel a politikatudományban és a pszichológiában, mint az elektrotechnikában; míg a „gyakorlati relevanciánál" fordított a helyzet. A politikatudományi pályázatok értékelésekor csak fele olyan gyakran említettek költségeket, mint az elektrotechnikában vagy a pszichológiában. Általában a megvizsgált esetekben viszonylag csekély súllyal esett latba a kivitelezhetőség, átlagon felüli jelentősége volt az elméleti jelentőségnek és a költségeknek, ám e tényezők egyike sem befolyásolta kizárólagosan a szakvéleményt. Érdekes, bár nem meglepő a reputációnak nevezett kritérium szerepe. Neves kutatók — még ha régesrég nem produktívak is — minden pályázatát elfogadták, a fiatal kutatóknak sokkal nehezebb volt a dolguk. A nyugatnémet kutatásban felemás szerepet lát el a DFG: egyfelől állami pénzekkel támogatja a kutatási programokat, másfelől a felsőoktatásban az alapkutatás saját dinamikáját és önszabályozását próbálja biztosítani. A pályázatok sorsáról tulajdonképpen a DFG választott szakértői döntenek. A tényleges döntéshozó testületben, a főbizottságban ritkán kérdőjelezik meg az előterjesztést. Sajnos a vizsgálat nem terjedt ki arra, mi is lett a támogatott projektekből; milyen minőségűek a tudományos eredmények; megfeleltek-e, és ha igen, mennyiben a várakozásoknak, hol van még továbbra is „kisipari szinten" a kutatás, és hol fedeztek fel új irányvonalakat és munkaterületeket. A vizsgálat eredményeit összegezve megállapítható, az értékelés szakmai színvonala attól függ, hogy kit választanak be az egyes tudományos diszciplínák szakértői testületébe. Ha alacsony az átlagszínvonal egy szakterületen, akkor feltételezhető, hogy ez a helyzet a kiválasztott szakértők esetében is, vagyis várható a középszerűség továbbörökítése. A közepes színvonalú tudósok közül közepes szakértőket választanak, akik ismét csak a középszerű munkákat támogatják és nem az áttörő, újító gondolatokat. A DFG szakértői szakterületükön átlagon felül teljesítenek, feltehetően igényeik is magasabbak az átlagosnál. Mind a vizsgálat, mind a szakértők leszögezték, nem képzelhető el olyan objektiv eljárás, amely feltétlenül támogatná az újszerű, úttörő kutatásokat, hiszen nem tudni, milyen kritériumai vannak a rendkívüliségnek, hogyan jelezhető előre, hogy úttörő jelentőségűvé válhat valami. Az objektivitás növelése érdekében a DFG külföldről is hív szakértőket. Sietmann,R.: Autonomie : ja, und Qualität? - Deutsche Universitätszeitung /Bonn/, 1989.7-no. 18—22.p. W.F.Zs.
