Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

1. szám - Figyelő

55 egyenrangúvá téve ezeket a közösség politikájának egyéb tényezőivel. E lépések mögött az a felismerés is meghúzódik, hogy a kutatási költségek ma már olyan magasak, hogy nemzeti kereteken belül egyre nehezebb előteremteni ezeket. A K+F költségek csak akkor térülnek meg, ha a gyártó cég nagy világpiaci részesedést tud szerezni költséges, tudásintenzív terméke számára. Potenciálisan ugyan a Közös Piac a legnagyobb piac a világon, azonban jogi, adópolitikai és technikai akadályai vannak még a termékek szabad áramlásának. Az egységes piac anyagi hatásával már most számolnak a közgazdászok: a korlátok eltávolításával csökkenni fognak a termelési költségek, ennek következtében az árak is, ami a közösség áruinak versenyképességét növeli majd a világpiacon. Előzetes becslések szerint ez legalább 5%-kal fogja növelni a közösség bruttó termelését. A technikai fejlesztésben a közösség arra törekszik, hogy kevésbé fejlett országok, valamint a kis- és a közepes cégek számára is elérhetővé tegye a közösségben kifejlesztett csúcstechnikát. Ennek érdekében hozták létre 1987-ben a miniszterek tanácskozásán az ún. keretprogramot (Framework Program). E program kettős célja, hogy egyrészt az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben biztosítsa Európa versenyképességét, másrészt megvalósítsa a közösség társadalmi és gazdasági kohézióját a tagországok közötti fejlettségi különbségek csökkentése által. Ez utóbbi érdekében hozták létre a STAR programot (speciális telekommunikációs akció a regionális fejlesztésért), továbbá a STRIDE-ot, ami regionális innováció-fejlesztési program. A közös kutatások három kategóriába sorolhatók: házon belüli kutatás a közösség egyesített kutató központjaiban, a nemzeti kutatások koordinálása, költségmegosztó szerződéses kutatások, amelyek különösen hatékonyan ösztönzik a különböző tagországok ipari cégei közötti együttműködést, illetve az ipari és az egyetemi kutatás együttműködését. Az egységes piac egyik technikai feltétele a standardizáció. Lényeges az egységes kritériumok alkalmazása az alap- és alkalmazott kutatásban, de a termékek kereskedelmi értékesítésében is. A közösség referencia-hivatala a legjobb kutatóhelyek összekapcsolásával igyekszik kiszúrni a diszkrepanciákat. A közösség SCIENCE programja is a standardizáció megvalósítását szolgálja. Az európai tudományos és technikai kooperáció nem korlátozódik a Közös Piac országaira; együttműködnek más európai partnerekkel is, elsősorban az EFTA országokkal. A skandinávok is részt vesznek a BRITE, az ESPRIT és a RACE programokban. Valamennyi nyugat-európai ország közös tudományos programja az EUREKA. A tudományos és műszaki kooperációt Európa gazdasági adottságai szükségessé is teszik: sűrűn lakott, nyersanyagban szegény, erősen iparosított kontinens, ahol az emberi tőke, a mérnökök, tudósok és egyéb alkalmazottak tudása döntő tényező. Ezért Európa csak az oktatás fejlesztése, a szakmai képzés javítása, a munka iránti motiváció fokozása révén tud versenyképes maradni csúcstechnológiai ágazatokban. Ezen termékeknél a termelési ciklus egyre rövidül: a szórakoztató elektronikai termékek 40%-a 1990ben olyan termékekből fog állni, amelyek az előző évben meg sem jelentek a piacon. A technikai fejlődés a foglalkoztatási struktúrában változást okoz: nő az igény a képzett, ellenőrző és szolgáltató funkciót végző, adatfeldolgozásban jártas munkaerő iránt. A dolgozóknak meg kell szokniuk a folytonos átképzés, a rugalmas foglalkozás-