Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Figyelő
54 vagy intézmények szakértőivel is találkozhattak és az adott területre való rálátásuk bővült. Vos, C.M. —Balfoort, CL.: Strategie conferencing: A new approach in science policy. - Research Policy /Amsterdam/, 1989.1.no. 51-57.p. Cs.L. Nyugat-Európa a technikai kihívás előtt Az 1992-re létrejövő európai egységes piac a tudomány és a technika gazdasági hatása szempontjából is új helyzetet teremt: meg kell állapítani a közös európai technikai standardokat, enyhíteni kell az új technikától való félelmet a munkaerőpiacon, és azzal a felismeréssel kell az oktatást megtervezni, hogy ez a jövőben egész életen át tartó folyamat lesz. Amikor a Közös Piac létrejött, tudták ugyan, hogy a tudomány és a technika fontos tényező, de nem számoltak azzal, hogy közösen kell majd kutatást és fejlesztést folytatni. Ma a technika egyre fontosabb termelési tényező — és nemcsak a csúcstechnológiai termékeknél, hanem az egész ipari, mezőgazdasági és szolgáltatási szektorban. Pl. a mezőgazdaságban az új biotechnikák csökkentik a termelési költségeket, mert a betegségekkel szemben ellenállóbb és kevesebb műtrágyát igénylő növényeket fejlesztenek ki, és ezek az új növények jobban igazodnak az ipari felhasználás szükségleteihez. A szolgáltató ágazatok, a pénzügy, a bankrendszer, a szállítás, a kommunikáció stb.pedig az információkezelés új technikáira épül: adattömegek gyors és pontos elemzésére. Az EGK véleménye szerint az európai nemzeteknek tudásalapú szektorokat kell meghódítaniuk. Ehhez tudatosítani kell, hogy a technikai siker számos, egymással kölcsönhatásban álló tényezötöl függ. az oktatáspolitikától, az infrastruktúrától, a magasan kvalifikált tudósok és mérnökök számától, az ipar és az egyetemi kutatás együttműködésétől és mindenekelőtt a vállalkozói kockázatvállalást bátorító légkörtől. 1980-ban fogalmazta meg először az EGK, hogy Európa kereskedelmi versenyképessége, politikai és gazdasági autonómiája az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben csak a legkifinomultabb technikák teljes birtokában biztosítható. A kihívásra való közös válasz viszont kutatási és fejlesztési együttműködést kíván. Ennek kedvező feltétele a tudományos és technikai tehetségek „kritikus tömegének" elérése, végső soron az oktatás fejlesztése. Az ipari kutatási együttműködés sikeres programja az ESPRIT az információtechnikában, a BRITE az ipari gyártástechnológiában, a RACE a telekommunikációban, az EURAM az új anyagok terén és a BAP a biotechnikában. Az 1985-ös milánói csúcstalálkozó határozta el az európai technikai közösség létrehozását, mint az 1992-es belső piac lényegi komponensét. 1986-ban alkotmányos legitimációt nyert ez az irányzat, amikor a tagállamok elfogadták az eredeti római szerződést korrigáló törvényt, amely már határozott említést tesz a kutatásról és a műszaki fejlesztésről.
