Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Figyelő
53 К + F kapacitását, meghatározzák az elérendő célokat (kutatási prioritásokat), kidolgozzák a célok elérését szolgáló stratégiát. Az első három fázisban világos elemzés készül. A harmadik fázis végére személyes véleményeket és ítéleteket tükröző állításhalmaz alakul ki, melyből a résztvevők véleménycsoportokat formálnak. A későbbiekben a következő kérdésekre válaszolnak: az elemzések alapján melyik a három legfontosabb kutatási prioritás és mely témákat kívánják még megvitatni (az egyik prioritás további hangsúlyozása, a kutatási kapacitás hiányosságainak további analízise és a leküzdés módjai, a kutatási tevékenység koordinálása, új szervezet létrehozása, a kutatások és a kormánypolitika kapcsolata). A konferencia befejeztével a RAWB átfogó jelentésben összefoglalja az eredményeket, melyet kiküldenek az összes résztvevőnek. A stratégiai kon ferenda sikerének vagy kudarcának kulcsa a résztvevők megválasztása. A szakértőket nem csupán a tudományos közösségekből kell kiválasztani, a politikusok, a felsőszintű vezetők és az ipari menedzserek részvétele is nélkülözhetetlen. A részvétel előfeltétele a konferencia célja iránti elkötelezettség. A tudománypolitikai prioritások meghatározására stratégiai konferenciát három kutatási területen rendeztek: az anyagkutatás, a munkaerő-kutatás, az urbanizáció kutatása területén. Az anyagkutatási konferenciát 1984 novemberében tartották. A 22 meghívott közül húszan vettek részt a konferencián, amely a következő kérdésekkel foglalkozott: prioritások és az anyagkutatás különböző területei fejlesztésével kapcsolatos javaslatok; az egyetemi kutatás szerkezete; az oktatási rendszer; az anyagokkal és az anyagkutatással kapcsolatos nemzeti tanácsadó struktúra létrehozása; a kis és közepes méretű cégek felé történő ismeretátvitel. A munkaügyi kutatásokkal kapcsolatos konferenciát 1985 júniusában tartották. A munkaügyi kérdések és különösen a munkanélküliség problémája a politikai vita középpontjában álltak. A konferencia megpróbálta átfogni a munkaüggyel kapcsolatos összes területet, beleértve az új technológiák munkaszervezésre és a munka tartalmára kifejtett hatását is. A munkáltatók és a szakszervezetek részéről igen kevés képviselő jelent meg. A résztvevők nem tudtak felülemelkedni saját egyéni érdekeiken. A konferencia szervezői levonták a következtetéseket: ezen a területen célszerűtlen a konferencia modellt alkalmazni. Az urbanizációs kutatási programról 1986 májusában rendeztek konferenciát. A szervező bizottság minden résztvevőnek kiküldte a stratégiai konferencia részletes leírását. A résztvevők véleményét kikérték a konferencia céljáról és megközelítési módjáról. Az előkészítő munka alaposságának köszönhetően az urbanizációs konferencia résztvevői igen motiváltak és odaadóak voltak. A résztvevők úgy látták, hogy a konferencia lehetőséget biztosít a problémák komplex megvitatására és a területi problémák átfogó értelmezésére. Végül három témát választottak ki, javasolták kutatási programok elindítását. A konferencia két nap alatt sikeresen befejezte munkáját. A konferenciákon résztvevők többsége a konferenciát megfelelő eszköznek tartotta a kutatási prioritásokkal kapcsolatos tanácsadásra. A negatív véleményt hangoztatok elsősorban a kialakított prioritások objektivitását vagy racionalitását kérdőjelezték meg. A résztvevők személyes haszonként könyvelték el, hogy más tudományágak
