Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Szemle
44 A Bős-Nagymaros körül folyó viták tükrében különösen fontos az az információ, hogy az akadémiai jelentések többségét nyilvánosságra hozzák. Emögött az az alapállás húzódik meg, hogy a társadalmat bizonyára érdekli: miről kérték ki a tudósok véleményét, és ők hogyan foglaltak állást. A jövőre vonatkozóan a résztvevők beszámoltak arról, hasznosnak tűnik-e számukra a kormányzati tanácsadói szerepkör felvállalása, ill. elégedettek-e a felkérések tartalmával és gyakoriságával. Az MTA-t képviselő Berend T. Iván és az öt nyugatnémet akadémia küldötte jelezte, hogy készek lennének többet, gyakrabban és főleg az előkészítő szakasz közreműködőiként segíteni. A nyugatnémetek is ügy látják: tanácsaikat akkor fogadják el, ha azok egybeesnek a politikusok véleményével és kellőképpen alátámasztják az aktuális érdekeket. Mások — és a bécsi találkozón ők voltak többségben - elégedetten nyilatkoztak a politikusok és az akadémikusok közötti kapcsolatok alakulásáról. Ebben több tényező is szerepet játszik: nagyra értékelik a rendszeres személyes találkozókat, azokat az informális vagy részben informális csatornákat, amelyek messzemenően alkalmasak a tudományos közösség befolyásának érvényesítésére; több országban bevált gyakorlat, hogy az akadémia véleményét kérik ki fontosabb állami intézmények kutatásért felelős vezetőinek kiválasztásakor; helyenként nem elhanyagolható létszámban vannak jelen a tudomány képviselői a parlamentben, ezáltal képviselőként is szerepet játszanak a kutatással kapcsolatos legfontosabb döntések meghozatalában (az angol felsőházban pl. 12 olyan képviselő van, aki tagja a Royal Society-nek). Közrejátszik az elégedettségben az is, hogy az akadémiák többsége nem törekszik arra, hogy túlságosan jelen legyen a politikai közéletben. Nem akarnak mindenbe beleszólni. Amit fontosnak tartanak: a tudomány (a kutatás), az oktatás és a műszaki fejlesztés ügye. Ezekben pedig - országos szinten — nemigen születik nagy horderejű döntés az akadémia megkérdezése nélkül. Példák és ötletek Finnország A Finn Akadémia rendkívül sajátos intézmény. Korábban hagyományos tudós társaságként működött, 1969-ben azonban gyökeresen átszervezték. A korábbi tagok megtarthatták tagságukat és élvezik az akadémia támogatását, de új tagokat nem választanak. Az akadémikusi címet lényegében kitüntetésnek tekintik, amit a köztársasági elnök adományoz kiemelkedő finn és külföldi tudósoknak. Az akadémia szerves része lett az állami kutatási adminisztrációnak. Ez utóbbi minőségében elsődleges feladata a főként egyetemi bázison működő alapkutatás támogatása és a kutatástervezés. A kutatástámogatás elsődleges módja a pénzügyi segítség. A hét kutatási tanácsot tömörítő akadémia költségvetésének 80 százalékát adja egyetemi kutatások támogatására és úgyszintén akadémiai feladat a tudományos könyv- és folyóiratkiadás, valamint a nemzetközi tudományos együttműködések anyagi támogatása.
