Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

1. szám - Szemle

45 Az akadémia keretén belül hét tudományterületnek van tanácsi szintű képviselete. Ezek: a humán-, a természet-, az orvos-, a műszaki, a mező- és erdőgazdasági, a társadalom- és a környezeti tudományok. Tagjaikat a kormány nevezi ki három évre. Alapelv, hogy minél több szakterületet, kutatói réteget, ill. kutatóhelyet képviseljenek. A kinevezésnél kikérik az egyetemek, a tudományos társaságok, az állami kutatóintézetek és a különböző szakmai egyesületek véleményét. A kutatási tanácsoknak van egy központi igazgatóságuk, amely nem avatkozik be a tanácsok egyedi döntéseibe, ugyanakkor beleszól az állami költségvetésből származó akadémiai pénzalap felosztásába az egyes kutatási tanácsok között. Hivatalosan az akadémia az állam tanácsadói testületeként (szakértői testületeként) szerepel kutatási, valamint tudomány- és kutatáspolitikai kérdésekben. A kormányzati szervek mellett kikérik véleményét magánszervezetek is. Más országokhoz hasonlóan a finnek is különbséget tesznek az akadémiához tartozó tudósok egyéni véleménye és az akadémia mint testület véleménye között. Az előbbiek, így pl. az akadémia elnöke, a kutatási tanácsok elnökei és vezető tisztségviselői gyakran tagjai különböző, kutatási ügyekkel foglalkozó bizottságoknak, kutatóintézetek igazgatótanácsának, állami bizottságoknak stb. Jelen vannak a kabinet mellett működő és a miniszterelnök által vezetett Tudományos és Műszaki Politikai Tanácsban, a Finn Műszaki Kutatási Központ igazgatótanácsában és egy sor hasonló szervezetben. Ebben a minőségükben azonban nem az akadémia véleményét képviselik. Az akadémiát mint testületet sokszor olyan ügyekben keresik fel - szakvéleményt kérve —, amelyek nem igényelnek tudományos szakértelmet, igen sok jogi probléma és a tudományhoz egyáltalán nem kapcsolódó kormányzati döntéselőkészítés szerepel közöttük. Indokoltan kérik fel véleményezésre az akadémiát ugyanakkor környezeti kérdésekben, vagy olyan esetekben, amikor Finnország részvételéről kell dönteni valamilyen kutatási, illetve oktatási nemzetközi együttműködésben. Hasonlóan fontos feladata az akadémiának kutatási projektek értékelése, akár állami, akár magánszervezetek által fenntartott kutatóhely programjáról van szó. Nem annyira külső megkeresésre, inkább saját kezdeményezésre fontos szerepet vállal a finn akadémia tudománypolitikai kérdésekben. Akár úgy, hogy a tudományos élet valamely reprezentánsa mondja el véleményét egyik-másik kérdésről, akár maga az akadémia bocsát ki különböző dokumentumokat és programokat az alapkutatások támogatásával kapcsolatban. A 80-as években pl. több alkalommal nyilvánosságra hozta a véleményét arról, hogy milyen elvek alapján és miben tud segíteni az akadémia az ország kutatási rendszerének igényeit figyelembe véve. Az akadémia gyakran lép fel kezdeményezőként fejlesztési programok indítása érdekében vagy lényeges etikai kérdések vizsgálatában. Kidolgoztak programot a biotechnológiai kutatásról és kutatóképzésről és ezt eljuttatták a miniszterelnöknek is. Részt vesznek különböző előrejelzések készítésében, nemzetközi szakértők bevonásával próbálják felmérni, milyen lehetőségei vannak a finn tudománynak bizonyos területeken (pl. szervetlen kémia, kísérleti fizika, atomfizika, automatizálás, hidrobiológia, az erdők regenerálódása, szív- és érrendszeri betegségek, környezeti toxikológia,