Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

1. szám - Szemle

43 vegyes típusú akadémiák, ezek megőrizték a 17—19. században kialakult alapvonásaikat, de alkalmazkodtak a tudományirányítás és -művelés jelenlegi formáihoz például azáltal, hogy saját intézeteket működtetnek, szerepet vállalnak a tudománypolitika kialakításában, kutatói státusokat tartanak fenn különböző egyetemeken, kezelnek bizonyos kutatási alapokat stb. (ilyennek tekinthető a Finn Akadémia, az Osztrák Tudományos Akadémia, vagy az 1961 óta működő Izraeli Természet- és Humántudományi Akadémia). Az MTA — jelenlegi formájában — a harmadik csoportba tartozik. A szovjet modell alapján újjászervezett kelet-európai akadémiák legfőbb jellegzetessége, hogy egyszerre próbálják megőrizni klasszikus vonásaikat és vállalni azt a - részben politikai hatalmat vagy legalábbis befolyást biztosító — kutatásirányítási funkciót, amelyet az irányítás állami rendszerébe való illeszkedésük révén betölthetnek. A kutatásban és a kutatásirányításban elfoglalt hely befolyásolja — többek között —, hogy milyen formában és milyen kérdésekben alakít ki saját véleményt kormányzati és más szervek számára a tudományos akadémia. Tematikusan két szélsőséges nézettel találkozhatunk: a tudóstestület szinte válogatás nélkül véleményt mond, tanácsot ad, állást foglal minden kérdésben, amivel kormányzati szervek megkeresik, vagy ragaszkodik ahhoz, hogy csak a szorosan vett kompetenciájába tartozó, tudományos, esetleg tudománypolitikai kérdésekben nyilvánítson véleményt. A két határeset között sokféle variáció létezik, miután sokszor nehéz eldönteni, hogy mi minősíthető egyértelműen tudományos kérdésnek és mi nem. A tanácsadás módozatai A legtöbb országban kialakult az akadémián, illetve annak megfelelő tudományos központban egy mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy a kívülről érkező kérdések szinte automatikusan a megfelelő szintre kerüljenek. Általában az akadémia valamely vezető tisztségviselője kapja a felkérést, és ő továbbítja a tanácsnak, igazgatótanácsnak, az egyes tudományos osztályok vezetőinek stb. A vélemény kialakításában fontos szerepet töltenek be a tudományos bizottságok: ha van elég idő a válaszadásra, akkor valamely állandó vagy ad hoc bizottságra bízzák a feladatot. Ahol az akadémia elnöke mellett hivatali részleg van, ott előfordul, hogy sürgős illetve egyszerűbb ügyekben ők fogalmazzák meg a választ és nem fordulnak bizottságokhoz. Ilyenkor azonban nem akadémiai véleményként továbbítják anyagukat, hanem az elnök vagy a hivatal nevében. Az akadémiák többsége különben nagyon ügyel arra, hogy akadémiai véleményként csak olyan dokumentumot adjon a kormánynak vagy bármilyen állami szervnek, amely megtárgyalásra és elfogadásra került az akadémia plenáris ülésén. A bizottsági jelentéseket is ismertetik az akadémia tagjaival és csak közös döntés alapján lehet valami az akadémia véleménye. Ha nem tudnak közös nevezőre jutni, vagy nem sikerül egységes véleményt kialakítani, akkor szakértők segítségével készítenek jelentést és ezt úgy továbbítják, mint az akadémia által felkért szakértők véleményét.