Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Tartalomjegyzék
17 Az Akadémia rendes tagsága részben osztályok, részben szakmák ill. szakmacsoportok szerint tagozódik. Az akadémikusi munkakarrierek eltérő jegyei az adott szakma vagy intézményrendszer sajátosságaival, a tudományfejlődés specifikumaival, politikához fűződő viszonyával magyarázhatók. Általában véve elmondhatjuk, hogy az alapkutatások területén dolgozók munkakarrierje zárt, stabil szerkezetű, míg a politikai-igazgatási intézményekben közvetlenül konvertálható tudással, ismeretekkel, "szakmaiságokkal" rendelkező szakmák képviselői többnyire dinamikus típusú karriert futottak be. 1962-1985 között az akadémiai rendes tagok közel felének munkadíja a szakmai, nyitott (dinamikus) karrierek közé sorolható. Döntően nyitott szakmai pályát jártak be ebben az időszakban a matematikusok, fizikusok. A zárt szakmai karrier - tehát egyetlen munkahelyhez, intézményhez kötődő munkaüt — a nyelvészeknél, történészeknél a legtipikusabb. Nem található ilyen szerkezetű karrier filozófus, vegyész, bányamérnök, állatorvos akadémikusoknál. Vegyes típusú karrierek legnagyobb számban az irodalomtudomány területén találhatók (irodalomtörténész, esztéta stb.), ilyen a vizsgált munkautak 80 %-a. Ennél is magasabb az ebbe a csoportba sorolható jogászok aránya. A természettudományok és a műszaki tudományok területéről a VI. osztályban tevékenykedő — gépész, építész, közlekedési, elektromérnök és a X. osztályból a bányamérnök — akadémikusok fordulnak elő a legnagyobb százalékban igazgatási, elsősorban minisztériumi hivatalokban. Bizonyos szakmák reprezentánsainak körében — zoológusok, biológusok, anatómusok (VIII. osztály), nyelvészek, állatorvosok — nem találunk vegyes típusú karriert. Az akadémikusi nemzedékek Az akadémiai tagság természetesen nemzedékileg is tagolt. A következő részben nem a születés, hanem az akadémiai taggá választás időpontja szerint képzett sajátos csoportokat írunk le, ill. ezek jellemzőit kíséreljük meg megjeleníteni. Az 1920-as évtizedben akadémiai taggá választott tudósok közül 1962—1985 között még négy rendes tagot (Németh Gyula turkológus, Zimmermann Ágoston biológus, Bruckner Győző jogász, Manninger Rezső állatorvos) találunk az Akadémián. Az 1930-as évtizedből tíz tudós szerepel a vizsgált korszakban. Többségük a negyvenes évek második felében lett rendes tag, ketten (Gyulai Zoltán és Nizsalovszky Endre) az ötvenes, egy tudós (Fekete Lajos) a hatvanas években. A háború előtt zömmel külföldön tanítottak, s a háború után is töretlenül folytatódott karrierjük, többnyire intézetigazgatói és egyetemi tanári posztot töltöttek be. Az 1940-es évtized Akadémiájába belépő nagy nemzedék képviselői a mai napig komoly szerepet játszanak az Akadémia vezetésében, s játszottak már az általunk vizsgált időszakot megelőzően is. Ez az a nemzedék — Szentágothai János, Straub F. Brúnó, Szabó Imre, Bognár Géza stb. —, amely már az új hatalmi berendezkedés igényeit is képes kielégiteni. Sokan közülük már a negyvenes években vagy később közvetlen politikai szerepet ill. közéleti feladatokat is vállalnak. (Itt jegyezzük meg,
