Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
2. szám - Tartalomjegyzék
119 századokat átölelő tanulmányt "Az akadémiák nemzetközi szervezése" címmel, amelyben hitet tett a nemzetközi tudományos kapcsolatok újjáépülése mellett. A "Szabadság" 1945. május 2-i száma már szenzációs hírt közölt: a magyar szellemi élet első Nobel-díjasa lemondott akadémiai tagságáról. Két hónappal később - miközben a tudós a Szovjetunióban járt, hogy realistaként, a szovjet érdekszférába került hazájának ismereteket, tudományos kapcsolatokat szerezzen - pontosan feltárta lemondása indítékait. Nem személyes ügyről van szó, hanem az egész magyar tudományos élet újjászervezéséről. Az alapvető kérdés számára az volt "... hogy mi a tudomány szerepe a modern államban, hogyan kell azt megszervezni, és van-e ebben a szervezetben az Akadémiának feladata, igen vagy nem...". A kérdésre adott válasza pedig így hangzott: "A tudomány a dolgok, a társadalmi vagy természeti jelenségek tárgyilagos vizsgálata, ismerete és magyarázata. Modern államot a dolgok alapos ismerete nélkül vezetni lehetetlen. Ma az egész államvezetés két részre kell, hogy oszoljon: a dolgok megismerése és megértése - ez a tudomány dolga - az eredményeinek az életbe való átültetése, ez a politika dolga. A tudománynak csak egy célja van, megismerni, megérteni, új igazságot keresni. De ez nem zárja ki azt, hogy azért a tudomány ne lehessen az államélet alapja és ne nyújtson mindenben segédkezet az államnak." 3 0 Az elsők között látta tehát, hogy 1945 egy olyan új világkorszak kezdete is, amelynek meghatározó alapja a természettudományos-technikai haladás. Ez az új tény hiányzott a régi Akadémia értékrendjéből és szerkezetéből. Viszont ez a válasz egyformán nem nyerhette el az elefántcsonttoronyba vágyó tudósok és a "bölcs vezér, nagy tanítómester" szerepét játszani kívánó politikusok tetszését. Szent-Györgyi szemléletében a modern Akadémiának két pilléren kell nyugodnia: Petőfi és Arany szellemét Bolyai és Eötvös szellemével kell egyesítenie. A régi Akadémia értékrendjében és személyi összetételében a nyelvtudomány, az irodalomtudomány, a literátor értelmiség dominált. Gyenge volt, hiányzott a másik pillér. 1945. szeptember 6-án, egy hónappal Hirosima után, megtartotta alakuló közgyűlését az új MTA, a Magyar Természettudományos Akadémia. Elnöke természetesen Szent-Györgyi Albert lett, aki 52 esztendejével idősnek számított a 45 éves alelnök Bay Zoltán és a 36 éves főtitkár Gombás Pál mellett. Mi volt az új ennek az MTA-nak a filozófiájában és milyen feladatokat tűztek maguk elé? Felszabadítani a tudósokat a megélhetési gondok alól. Az új társadalmat a tudomány alapján kell építeni, és a tudományon belül az alapkutatások és a vezető tudományos értelmiség az "archimédeszi pont". Az első teendő szó szerint a tudósok életének megmentése, élelmezésük biztosítása volt. Fel kellett szabadítani a tudósokat a mindennapi megélhetés lélekölő gondjaitól, hogy hivatásuk magaslatára emelkedjenek. 30. Beszélgetés Szent-Györgyi Alberttel az Akadémia és az egyetemi oktatás válságáról. = Szabadság, 1945.júl.l2. 3.p.
