Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

1. szám - Tartalomjegyzék

7 Alapszabályi előírások az akadémiai tagságról Az akadémiai taggá választás néhány feltétele közül elsőként a formális, az MTA alapszabályaiban rögzített normákat és eljárásokat tekintjük át, ugyanis ez az a szabályozás, amely alapvetően határozza meg, hogy ki lehet akadémikus. Az általunk 1949től 1986-ig vizsgált rendelkezések a következő kérdéseket érintik: — milyen fajta akadémiai tagság létezik, — milyen szakmai, erkölcsi, politikai kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy valakinek a személye akadémikusként szóba jöhessen, — kik jelölhetnek, kiknek van jelöltállítási joguk, hogyan festenek a jelöltállításra vonatkozó proceduális előírások, — ki választja az akadémiai tagokat, — miként szűnik meg az akadémiai tagság. A fordulat éve után született első akadémiai alapszabály az akadémiai tagság három típusát különböztette meg. Nevezetesen belső, külső és tiszteleti tagokat. Megfogalmazása szerint: "A belső tagok: magyar tudósok, a külsők: külföldi tudósok. A magyar nép érdekében külföldön tevékenykedő magyar tudósok akár belső, akár külső tagokul választhatók. A belső tagok: rendes, levelező és tanácskozó tagok."

1 Az 1962. évi alapszabály tiszteleti, külső, rendes és levelező tagokat különböztet meg, 1967-ben megváltozott a tiszteleti tagság oly módon, hogy a külső tagság vette át funkcióját, mivel a tiszteleti tagság eredeti jelentése kiürült. (A tiszteleti tagok eredetileg az Akadémia működését támogatók, pártolók, a mecénások és a kiváló műkedvelők közül kerültek ki.) Az 1949. évi XXVII-es törvényt "lebontó" 1949-es akadémiai alapszabály átmeneti tagsági viszonyról is említést tesz: a tanácskozási tagsági viszonyról. A tanácskozó tagok a korábbi — értsd 1949 előtti időszakban tevékenykedő — akadémikusok közül kerültek ki, akiket az Akadémia államosítása, újjászervezése után nem választottak be az Akadémia testületeibe. 1967-től 1980-ig az akadémiai tagok megnevezése — rendes, levelező, tiszteleti — változatlan maradt, módosulás a kritériumrendszerben (ezen belül a tudományos minősítésben), a jelölési és választási mechanizmusban következett be. Az akadémiai tagok megválasztására vonatkozó legelnagyoltabb, legáltalánosabb megfogalmazás 1949-ből származik. Ez azzal magyarázható, hogy a kizárólagosságra törekvő politikai vezetés természetszerűleg nem kötötte meg saját kezét az új típusú Akadémia létrehozatalakor. Ezt bizonyítja a jelölési joggal rendelkezők körének meghatározása is. A későbbi szabályozástól eltérően az 1949-es alapszabály szerint az illetékes osztály (tudományterület) rendelkezik a legszűkebb garanciális jellegű jogosítvánnyal a jelölésnél. Az osztályok mellett az elnökség illetve társadalmi szervek is élhettek a jelölés jogával. A jelölés kérdésének ilyen jellegű szabályozása — párosulva az osztályok kötött létszámával — mint látni fogjuk, a külső beavatkozás és a manipuláció széles lehetőségét hordozta magában. 1/ A Magyar Tudományos Akadémia alapszabályai. Bp. 1949,MTA. 5.p.