Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

2. szám - Tartalomjegyzék

110 Gyula. Bevezetőjében gróf Klebersberg Kunó már arra a felismerésre utal, hogy "... újabb keletű az az eljárás, hogy a kultúrpolitikusok az illető nemzet összhelyzetének szem előtt tartása mellett és figyelemmel különböző közegészségi, közgazdasági, műszaki és művelődési szükségleteire, évek hosszabb során át, következetes munkával megvalósítandó rendszeres programot állítsanak fel a tudományok különböző ágainak kifejlesztésére."

1. Magyary pedig elvi és gyakorlati útmutatásig eljutva tisztázza, hogy "A tudományos haladás ma már nem csak az Isten áldotta tehetségek dologzószobájában, vagy laboratóriumában való elmélyedésből áll, hanem egyúttal nagy tudományos munkamegosztás is kifejlődött, ami nagyszámú szakember létezését és együttes munkára való megszervezését tételezi fel."

2. A bő statisztikai adatokra támaszkodó munka autentikus képet ad a magyar tudományos munkásság múltjáról, korabeli jelenéről és kilátásba helyezett jövendő feladatairól. Részletesen bemutatja a tudományos munka fontos műhelyeit és eszközeit (felsőoktatási intézetek, közgyűjtemények, kutatóintézetek, külföldi magyar tudományos intézetek), a tudomány művelőinek szervezeteit és a tudományos eredmények közzétételének feltételrendszerét. Bepillantást kapunk a négy tudományegyetem (Pázmány Péter - Budapest, Tisza István - Debrecen, Ferenc József - Szeged, Erzsébet - Pécs), a József Műegyetem és közgazdaságtudományi kara, a közel féltucat kutatóintézet ill. egyéb tudományművelési műhely tevékenységébe, feltételrendszerébe, az 1926/27-es esztendőben - a tudományos munkával foglalkozók költségvetési állásainak kimutatása szerint - már közel 1200 főt elérő tudományos közösség munkájába. (1880-ban a vonatkozó létszám Magyarországon még mindössze 293 fő volt.) A munka utolsó fejezete "A magyar tudománypolitika szervezete és céljai", korunkban is időszerű, újragondolandó problémafelvetéseket és előrejelzéseket tartalmaz. A hazai tudományos élet közigazgatása és kormányzása, valamint a tudománypolitika jövendő feladatai szempontjából biztatónak tűnő kezdeti lépéseket és perspektivikus elképzeléseket foglal egybe. Ennek magva az önkormányzat, az autonómia kérdése. A valóságos kiindulópontot az Országos Magyar Gyfijteményegyetem létesítéséről szóló 1922. évi XIX. törvénycikk szolgáltatta, amely azon reformot hozta, hogy az országos közgyűjtemények közigazgatásában az önkormányzatnak a minisztérium rovására nagy hatáskört adott. A reform hátterében az a nyilvánosan vállalt gondolat állt, hogy "A szabadság nemcsak a tudományos kutatás, hanem a tudományos igazgatás sikerének is nélkülözhetetlen előfeltétele: a közigazgatási szabadság jogi feltétele pedig az autonómia."

3. Tanulságos viszont, hogy rögtön megmutatkozott az is, az igazi szervezési nehézség végső soron annak a kérdésnek a 1. A magyar tudománypolitika alapvetése. Szerk.: Magyary Z. Bp.1927,Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. III.p. 2. A magyar... i.m. 617.p. 3. A magyar... i.m. 606.p.