Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

2. szám - Tartalomjegyzék

Ill megoldásában áll, hogy "milyen elemekből kell a Gyűjteményegyetem autonómiáját hivatott szervet összealkotni"

4. Az úttörő jellegű kezdeményezés sikeresnek bizonyult, létrejött egy olyan gyakorlati modell, amelyben sikerült a tudományos munka sajátos igényeit a tudományos élet ésszerű közigazgatásával ötvözni. Az autonómia tovább bővült az 1923. évi I. törvénycikk nyomán, amely a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról úgy intézkedett, hogy az kétirányú legyen. Vagyis az Akadémia részesüljön rendes évi államsegélyben, állandó alkalmazottainak fizetését pedig az állam vállalja. Ugyanez a törvénycikk pedig mind a Gyűjteményegyetem, mind pedig az Akadémia esetében kiterjesztette a törvényhozási önkormányzat védelmi szervezetét. Az autonóm decentralizáció jegyében rajzolódott ki annak az átfogó és szervesen kialakítandó tudományszerveződési rendszernek a képe, amely a Magyar Tudományos Akadémián és az Országos Magyar Gyűjteményegyetemen túl az Egyetemközi Bizottságra, az Országos Szellemtudományi és Országos Természettudományi Tanácsra, továbbá az Országos Ösztöndíjas Tanácsra épült volna. A koncepcionális elképzelés lényege a tudományos élet önkormányzati igényeinek a modern kormányzással s az annak eszközeként szolgáló korszerű közigazgatással történő összekapcsolása volt. E távlatos elképzelések megalapozott és máig tanulságos felismeréseken nyugszanak. Klebersberg és Magyary már tisztán látták a tudományok művelésének századunkban kibontakozó stratégiai jelentőségét. Még pontosabban azt, hogy miközben megkezdődött a "tudományos nagyüzem" kialakulása a fejlettebb országokban, különösen a kis országok számára fontos, hogy megértsék: a legerősebbek a tudomány által kovácsolt fegyverek, s ezért kulcsfontosságú a szellem és a kultúra területe. Felfogásukban már a természettudomány, sőt a "tudományos technika" is megfelelő helyet kapott. Csakúgy, mint az a másik döntő felismerés, hogy "A közigazgatás ma már a technikai fejlettségnek magas fokán van és önálló tudománya is kialakult."

5. Amint arra Fayol nyomán utalnak, a modern adminisztráció olyan funkciókat különböztet meg, mint az előrelátás, szervezés, vezetés, összehangolás és ellenőrzés. A vázolt tudományszervezési felfogásban a progresszív értékszempontok, a tárgy természetének ismerete, céltudat, végiggondolt program és modern szervezési (közigazgatási) ismeretek egységet alkottak. Erre is alapozódott az a remény, "... hogy a tudományos élet autonómiája beválik, és a kormány és az autonómiák közti bizalomteljes együttműködés a közös célra állandó lesz."*. Mert hiszen tudták: "A nemzetközi értelmi együttműködésbe be kell kapcsolódnunk. De hogy ott súlya legyen a magyar nemzetnek, azt meg kell előznie az állandó, szervezett, nemzeti 4. A magyar... i.m. 606.p. 5. A magyar... i.m. 614.p. 6. A magyar... i.m. 614.p.