Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Figyelő
512 így is elkeserítő, hogy egyre kevesebb tudományos cikk jelenik meg francia nyelven. Egy nemzetközi, de kifejezetten európai szaklap megteremtése óriási fölényt biztosítana az amerikai lapokkal szemben. Az állam segítene a lapalapításban, fizetné a kutatókat, készülékeket vásárolna és hiteleket folyósítana. A folyóirat nyelve - nehéz kérdés. A tudomány 8 %-a a frankofon országoké, de a maradék 92 % területén jóformán egy kutató sem akad, aki ne értene angolul. Bármilyen nevetséges, de tény, hogy a kutatók egy része úgy véli, ha franciául ír vagy beszél, nem fogják olvasni vagy meghallgatni. Furcsa lenne viszont, ha egy, a francia állam által finanszírozott európai lapban nem fogadnának el francia nyelven írt cikket. Meg kell adni a lehetőséget a kutatóknak, hogy kedvükre publikálhassanak bármely tudományos szaklapban. Ha az új folyóirat színvonalas lesz, akkor úgyis szívesen fognak benne publikálni. Nem a folyóirat megjelentetése, hanem a fenntartása a nagy próbatétel. A francia kutatási és technológiai minisztérium támogatja a tudományos folyóiratokat, azok mindhárom kategóriáját: — a primer eredményeket közlőket, ahol a tudósok nagyon gyorsan közölhetik kissé képlékeny, a kollégák számára érthető, de a nagyközönség számára még nem fogyasztható állapotban lévő munkáikat; — a nem szükségképpen specializált, de értő olvasóknak szánt, elmélyült, öszszegző cikkeket közlő folyóiratokat; — a kifejezetten a nagyközönséget megcélzó színvonalas folyóiratokat. A kutatómunka értékelésének legalább két típusa van: az egyének értékelése és a kollektíváké. Az egyéni értékelés legbiztosabb módszere a publikációk általi, tudván, hogy a tudós társadalomban is ez az értékmérő. Természetesen a "publikáció mint az értékelés kritériuma" nézetnek is van néhány ellentmondásos pontja. Szerencsére a mennyiségi szemlélet már meglehetősen túlhaladott, mert előnyei ellenére rengeteg hibára, sőt visszaélésre ("én idézlek téged, te idézel engem") adott lehetőséget. A szakértői bizottsági rendszernél a legnehezebb azt eldönteni, kikből álljon a bizottság? A fiatalok, az aktivitásuk, teljesítőképességük csúcsán állók nem szívesen foglalkoznak mások munkáival. Akiknek "aktivitása" leáldozóban van, biztos a legnagyobb körültekintéssel és becsületesen végeznék feladatukat, de csak a maguk szempontjai, a maguk "tudománya" szerint. Bárhogy is nézzük, nincs tökéletes értékelési módszer. Ezért fontos, hogy a kutatók között a bizalom légköre uralkodjon. Rendezni kell a tudósok és az újságírók közötti viszonyt is. A tudós számára kivételes szerencse, ha egy értő újságíróval akad össze. Az újságírónak azonban nem szabad gyötörnie a tudósokat, hogy olyan kijelentéseket "passzírozzon" ki belőlük, amelyek még megalapozatlanok. A tudós pedig álljon ellent a szenzáció kísértésének. Inkább szánjon némi energiát arra, hogy világosan és közérthetően elmagyarázza a nagyközönségnek a kutatások célját, az eddig elért eredményeket. Nem ártana, ha tudatosulna a kutatókban, hogy a népszerűsítő, a nagyközönségnek szánt művek írása nem időpocsékolás. Sajnos sokan ódzkodnak ettől, mert ügy érzik, veszítenek tekintélyükből, leesik fejükről a
