Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Figyelő
513 tudomány koronája. Pedig közérthető cikket írni, újságírókkal beszélgetni — ez is hozzátartozik a kutatómunkához. Dufour,J.-P. -Nouchi,F.: Un entretien avec M. Hubert Curien. Les enjeux de l'information scientifique. = Le Monde /Paris/, 1989.júl.26. 1516.p. Maddox,J.: Plus vrai que "Nature". = Le Monde /Paris/, 1989 .júl. 26. 15. p. D.M.Zs. A francia forradalom és a tudománytörténet Azok számára, akik a tudomány társadalmi szerepét kutatják a francia forradalom gazdag, de nehéz kutatási téma, hiszen megkérdőjeleződött maga a tudomány, megszüntették a tudományos akadémiát, kivégezték Lavoisier-t, elhangzott, hogy "a köztársaságnak nincs szüksége tudósokra". Másfelől a forradalom olyan főiskolákat alapított, amelyek hivatása a demokratikus tudomány megteremtése volt. A forradalmárok az ancien régime arisztokrata tudománya helyett demokratikus tudományt kívántak létrehozni. Nem túlzás azt állítani, hogy tulajdonképpen ez hozta létre magát a tudománytörténetet. Ettől fogva vált a tudomány és a politika viszonya iránymutatóvá a tudománytörténészek számára. Az ancien régime késői szakaszában a klasszikus — Galilei és Newton által fémjelzett — tudomány győzött. Az asztronómia és a fizika diadalával beigazolódott a matematika felsőbbrendűsége, és uralkodóvá vált a newtoni rendszer, amely mérceként a mechanika törvényeit alkalmazta. Ez az elméleti siker kifejeződött az intézményrendszerben is. A királyi természettudományi akadémia magát a francia királyságot reprezentálta. XIV. Lajos és Colbert korszakától a tudományt nemcsak hasznos, de az abszolút államhatalom számára lényeges tevékenységnek tekintették. A 18. század tudományos közösségei szerint ezek az intézmények és különösen az akadémia nemcsak szolgálatot tett a társadalomnak, de biztosították a tudomány autonómiáját, fejlődését és magas szakmai színvonalát is. A restauráció idején a tudományos tevékenység és eszmerendszer decentralizálódott. A Konvent által alapított, és a Napóleon által a kultúrpolitika centrumába állított "Intézet" nem ért az akadémia nyomába. A tudomány műhelyei és a tudományos viták színterei a Politechnikum, a Múzeum, a Matematikai és Csillagászati Intézet vagy a magánszalonok lettek. A tudományos tevékenység szektorokra bomlott, szakmailag feldarabolódott, kettévált az oktatás és a kutatás. A 19. század eleje és közepe között végbement intézményi változásokkal párhuzamosan szemléletváltás is bekövetkezett. A termodinamika, a fejlődéselmélet
