Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Figyelő
504 A centralizáció-decentralizáció váltakozó tendenciái ellenére a felsőoktatási és kutatási rendszer lényegében központosított maradt. Pedig az, hogy Párizs olyan központi intézményeket alapított, mint a CNRS és az ENSI, éppen a vidéki alkalmazott kutató intézmények fejlődésének következménye. A vidéki egyetemek külföldi hallgatói járultak hozzá Franciaország nemzetközi tudományos hírnevéhez. A vidéken szükségszerűen alkalmazott kutatás-egyetem integráció mutatta ki, hogy a tudományt és a technikát hatékonyan lehet egyesíteni az egyetemi struktúrában, miközben a párizsi elit még mindig az absztrakt kutatásra és a "tiszta" tudományra helyezte a hangsúlyt. A pénzügyi támogatáson kívül egyéb rendelkezésekkel is lehetne fejleszteni a vidéken folyó tudományos tevékenységet. Az új francia kutatáspolitika jegyében 1982-ben a CNRS előterjesztette a saját költségvetéssel rendelkező "tudományos pólusok" gondolatát. Lyon a kémiai, Montpellier az élettudományi, Toulouse az űrkutatási, Grenoble a fizikai tudományok pólusa lenne, és természetesen Párizs is egyike marad a tudományos pólusoknak. A "pólusok" bizonyítják, hogy milyen értékesek azok az infrastruktúrák, amelyeket éppen a vidéki tudományos és műszaki kutatások teremtettek meg. Nye.M.J.: Paris—province : où se fait la science française? = La Recherche /Paris/, 1989.206.no. 56-65.p. Z.M. A pangás utóélete a szovjet alapkutatásban A minőségileg új tudományos potenciál létrehozása, az alapkutatások hiányosságainak felszámolása az az alap, amelytől remélhető a szovjet társadalom átalakításának sikere. Valamikor úgy tartották, hogy a Szoyjetúnió hatalmas tudományos potenciállal rendelkezik, de azt nem képes hatékonyan hasznosítani. A dolog azonban másként áll. A reform során minőségileg új termelőerők és termelési viszonyok rendszerét kell létrehozni, a tudományos potenciál új generációját. Ennek összhangban kell állnia a tudomány új arculatával, amely tükrözi az utóbbi évtizedek mélyreható változásait, a technológia viharos fejlődését, a nemzetközi tudomány társadalmi rendszerét. Idomulnia kell az új társadalmi-kulturális helyzethez, az új gondolkodáshoz és erkölcsi értékekhez. Már a 70-es években világossá vált, hogy a népgazdaság az alapvető ismeretek egyre növekvő hiányától szenved. Dyen körülmények között a modern ipar, a technológiai folyamatok romboló erővé válhatnak. Fel kell figyelni arra a pangásra, amely a tudományos-technikai haladást jellemzi a múlt káros örökségei folytán. A szovjet tudomány betegségeit nem az erőforrások hiánya vagy egyes vezetők helytelen döntései okozták. Oka annak a társadalmi-kulturális környezetnek az eltorzulása, amelyben a tudomány létezik és működik, amely meghatározza gondolkodás-