Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
490 Miként a nyelv, az ismeret, a tudományos ismeret, a tudományos információ is köz-terület, közvetítő terület. Ezért a tudomány mint sajátos hatalmi ág a tradicionális hatalmi ágak között foglalja el a helyét. Vagyis a korszerű állammodell tudománytengelyű ill. tudomány központú. (A japán Masuda professzor az információs társadalomról 1980-ban közreadott munkájában az "információs közmű" kategóriát használta 4 2.) A modell két funkciót integrál. Az állam először is "áll", azaz működtető, fenntartó tevékenységet végez. Célja mindenekelőtt a nemzet fenntartása. A tudás, a tudomány, a fejlődés, a fejlesztés döntő forrása. A tudomány azonban túlmegy a nemzeti határokon, mert lényegéből eredően nemzetközi. Ebben az értelemben tehát a modell a nemzet fenntartását a nemzetközi fejlődéssel integrálja. Amennyiben tehát a tudomány mint önálló, ugyanakkor sajátos hatalmi ág értelmezést nyer, az állam szellemi vérkeringése egy új filozófiával gazdagodik. A tudomány valódi jelentőségét figyelembe vevő korszerű állammodell alapvetőnek látszik, de még nem elégséges feltétel a harmadik évezred küszöbén. A modell középpontjában ugyanis a tudomány helyezkedik el, aminek centrumában viszont a teremtő, kreatív embert találjuk. Ám mitől függ az ő kreativitása? Az emberi gondolkodás kettős forrás nyomán alakul. Az első maga a való világ, a második az emberben kifejlődő forrásrendszer. A közöttük lévő kapcsolatot a jel, az információvá és szervezőerővé váló jel teremti meg. Az emberben kifejlődő források pedig a moralitás, a racionalitás és az emocionalitás. Gondolkodását, magatartását, döntéseit, tetteit végül is e belső források fejlettsége, gazdagsága, minősége és "összejátszásuk" eredője szabja meg. Ebben az értelemben állíthatjuk, hogy az ember problémamegoldó munkája nem egyéb, mint a hiányzó információ felkutatása. Se "mindenható", se "eszméletlen" ne legyen! Századunk keserves tapasztalata, hogy a tudomány iskolájából és az élet iskolájából párhuzamosan kell tanulni annak érdekében, hogy sorsunkat értelmesen alakítsuk. Ezért volt érdekes, hogy a XVIII. Nemzetközi Tudománytörténeti Kongresszus záró ülésének fő előadását olyan ember tartotta, aki mind a tudomány művelésében, mind pedig az állam szervezésében ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkezik. W. Wild a Német Űrutazásügyi Ügynökség vezérigazgatója, korábban Bajorország tudományügyi minisztere az állam szerepéről beszélt a képzésben és a társadalomban. Aligha elhanyagolható, hogy mondanivalója mögött egy olyan ország népe áll, amely századunk első harmadában tudományos, kulturális kincseket adott a világnak, második harmadában a rettenet kapcsolódott a nevéhez, majd a harmadik harmadban rendkívüli tanulóképességről tanúbizonyságot téve Japánnal együtt meglepte a világot. Az előadó abból indult ki, hogy korunkban az állam szerepéről alkotott elképzelések voltaképpen szélsőségesek. Felelősen gondolkodó ember számára, aki egységben 42/ Masuda, Y.: Az információs társadalom. Bp. 1988,OMIKK.
