Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

6. szám - Szemle

491 próbálja látni a történelem tapasztalatait és korunk igazi kihívásait sem az "ohnmäch­tig" vagyis eszméletlen, sem pedig az "allmächtig" tehát mindenható, totalitárius állam szélsőséges koncepciója, illetőleg gyakorlata nem fogadható el. Az elmúlt né­hány évtized nyugatnémet tapasztalata szerint az "ésszerű közép" lehetőségei a szo­ciális piacgazdaság viszonyrendszerében gyökereznek. Azonban a szociális piacgazda­ság viszonyai között is érvényes, hogy "nem lehet mindent egyszerre" s ezért nem termelődött ki egyértelmű válasz az állam szerepére vonatkozóan. Bizonyosnak lát­szik azonban, hogy korunkban a legfontosabb erőforrás, értékforrás a humán tőke. Az állam fő feladatait tehát ebben a kontextusban kell látni. A fő feladatok közül az első helyen a képzési rendszer stratégiai fejlesztése áll. Ezen belül kulcsfontosságú a felsőoktatásban a széles és mély alapképzés biztosítása, az alapképzés, a gyakorlatori­entált képzés és a továbbképzés egymásra épülő rendszereinek kialakítása. Ma már sürgető, hogy a gondolkodásban meggyökeresedjen a rendszeraspektusú látásmód, például a technikai, ökonómiai, ökológiai és szociális problémák "együttlátásának képessége", készségszintre emelkedjen a nemlineáris dolgok felismerése, természetes legyen a nagyobb összefüggésekben való gondolkodni tudás. Az állam második fő feladata a tudományos kutatás támogatása, különös tekin­tettel az ún. "frontproblémákkal" való foglalkozásra. A nyugatnémet tudományos menedzser szemszögéből a kulcskérdések három pontban összegezhetők. Az állam hagyjon teret a vázolt relációban, de koordináljon. Tekintse döntő feladatának a ke­retfeltételek biztosítását, ami konkrétan képzési rendszert, alapkutatás-támogatást és infrastruktúra-biztosítást jelent. Az államnak abba az irányba kell hatni, hogy pol­gárai minél jobban megértsék, a jövő a félelem legyőzésétől és a polgárok felelőssé­gétől függ. A fejlett gyakorlatot és a fejlettebb problémákat is jól ismerő tudós-menedzser felfogása és a történeti-elméleti elemzésből eredő következtetés között modern tudo­mány és korszerű állam kapcsolatában, úgy tűnik, nincsen paradoxon. És mindkettő kapcsolatban van azzal a láthatatlan kiindulóponttal, amelyet akadémiánk elnökeként Kodály Zoltán 1946-ban így fogalmazott: "A tudomány, művészet nem szolgálhat senkinek. Önönmagáért van. Nem lehet sem ancilla theologiae, sem meretrix poli­tices." 4 3. Füzeséri András 43/ Akadémiai Értesítő, 56.1947. 28-29.p.

Next

/
Thumbnails
Contents