Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
486 és 1935 között számos szaktudós bírálta a követett módszert annak csekély jövedelmezősége, valamint néhány esetben a mezőgazdaságban okozott kár miatt. Az 1935ben megtartott két mezőgazdasági tanácskozás után a tudományos vita megszűnt... Az elsőn Uszenko (akinek kísérleteit az állami szervek korábban már támogatták) "Osztályharc a jarovizáció frontján", a másodikon "Osztályellenségek a tudományban" címmel tartott referátumot. A szakmai kérdések ily módon politikai síkra terelődtek és felkeltették Sztálinék figyelmét. Liszenko tudományos ellenfeleit a "nép ellenségeinek" nyilvánították és eltávolították őket a tudományos munkából. 1948tól pedig Liszenko álláspontjai a szakmai kérdésekben törvényerőre emelkedtek... A kibernetika, illetve a számítástechnika területén a szovjet tudósok tehetségét dicséri, hogy már 1951-ben megépítették az MESM-et, majd egy évvel később a nagyobb és bonyolultabb BESM-et. 1954-re pedig Lebegyev vezetésével az IBM 701-gyel azonos teljesítményű gépet tudtak építeni 3 6. Miközben tehát Lebegyevék a "csúcson" voltak és Kolmogorov, Markov alapvetően hozzájárult az információelmélet megszületéséhez, a kibernetika mint olyan (amelynek egyik központi kategóriája az információ) egy időre "áltudománynak" deklaráltatott. A nagyobb fizikai erő megszerzéséhez tapadó tudományos lehetőségek (atomés hidrogénbomba, rakéták stb.) érdekelték az államvezetést és kiemelkedő támogatást kaptak. A magasabb munkamódot s egyben szervezési és önszervezési módot lehetővé tevő tudományos felfedezések "gyanúsnak" és veszélyesnek bizonyultak a sztálini tudománypolitika számára. A múlt ne visszahúzzon, hanem tanítson! A tudomány és a totalitárius állam kapcsolatának huszadik századi tényeit és tapasztalatait — miként azt már említettük — csak részlegesen tárták fel, sőt számos vonatkozásban a mélyebb tudományos kutatás csak nemrég kezdődhetett. Az elsietett általánosítások, a differenciálatlan következtetések veszélyesek lehetnek, hiszen ellenkező előjelű extremitásokhoz vezethetnek. Vegyünk csak egyetlen példát, a tudomány szabadságának generális kérdéskörét. A fasizmus és a sztálinizmus tudományra gyakorolt hatásának bizonyos tapasztalataiból látszólag szervesen következik a tudomány abszolút szabadsága melletti kiállás. A modern tudomány esetében azonban ez is bizonyos megszorításoknak van alávetve. Itt arra a felismerésre utalunk, amelyet Neumann János már 1955-ben közzétett. Az atomtudomány fejlődése szolgáltatta az első félelmetesen példaértékű tényeket annak érdekében, hogy felismerjük, a közérdek új módon és már olyan nagyságrendben érinti magát a tudományt és a tudósokat, amilyet akárcsak fél évszázaddal azelőtt még senki sem képzelt el 3 7. Az előrejelzés, miszerint a jövő tudósainak kiképzése nem teljes, amíg a technikai, 36 1 Kipnis.N.: High technology on government order: early Soviet computers. ICHS '89. 37 1 Neumann, J. : Az atomenergia hatása a fizikai és kémiai tudományokra. In: — Válogatott... i.m. 84-93.p. (Eredetilegmegjelent: Technology Review, 1955.november. 15-17.p.)
