Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
485 Tudomány és sztálinizmus Tudományos szempontból talán még nehezebb és bonyolultabb probléma a sztálinista állam és a tudomány kapcsolatának vizsgálata. Még kevés idő állt rendelkezésre a problémakör alaposabb feltárásához, valóban megalapozott és tudománytörténetileg hiteles következtetések levonásához. Kiemelkedő jelentőségűeknek bizonyulhatnak a szovjet kutatások, hiszen alapvetőnek látszó kérdések egészen a 19. századig vezetnek vissza. Abba az időszakba, amikor a cári önkényuralom az akadémia tudósainak tevékenységét szándékosan a "tiszta tudomány" területére határolta le 3 2. Ugyanakkor a kormány lebecsülte a tudományos eredmények bevezetésének a fontosságát az iparba. Ennek ellenére ebben az évszázadban az orosz tudomány olyan nagyságokkal ajándékozta meg az emberiséget, mint Lobacsevszkij és Osztrogradszkij a matematikában, Mengyelejev a kémiában, Pavlov és Steszenov az idegrendszerkutatásban vagy a rakétaképlet megfogalmazója, Ciolkovszkij. Az ország 1917-től gyors ütemben hatalmas tudományos potenciált épített ki. Amíg 1913-ban Oroszországban százezer lakosra 7 tudományos-pedagógiai munkatárs jutott és ez a megfelelő egyesült államokbeli arány 9,3 %-át jelentette, ez az arány 1940-re 39,2 %-ra, 1971 re pedig 71,1 %-ra javult 3 3. Viszont 1985-re 65,6 %-raesett vissza, s amíg az Egyesült Államokban 15 milliárd dollárt tudtak alapkutatásra fordítani, a Szovjetunióban az összehasonlítható összeg 2 milliárd rubel volt. A szovjet tudomány teljesítőképességét századunkban olyan tudósok fémjelezték mint Pjotr Kapica, Landau és Joffe a fizikában, Tamm és Szaharov a hidrogénbomba megépítői, Koroljov a rakéták tervezője vagy Baszov a lézer egyik felfedezője. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben egyre gyorsuló ütemű lemaradások keletkeztek olyan kulcsfontosságúvá váló tudományterületeken mint a kibernetika (vele a szabályozás és az információ átfogó problémaköre), a biológia, a lingvisztika, az ökonómia és a szociológia 3 4. A lemaradás nem az emberi tényező vagy a tehetség hiánya miatt jött létre. Mint "cseppben a tenger", úgy sűríti magába a probléma magvát Liszenko és a jarovizáció esete. Liszenko hosszú időn keresztül a növény fejlesztés gyorsítására szolgáló mesterséges eljárás (a magok csökkentett hőmérséklettel történő elővetéskezelése) feltalálójaként szerepelt a köztudatban 3 5. Eltekintve attól, hogy hasonló próbálkozások már a múlt századtól megindultak — tehát a találmány semmiképpen sem volt eredeti -, a harmincas évek elején folytatott szélesebb körű kísérletek után 1933 32/ Soboleva.E.W.: Organisation der Wissenschaft in Russland in der zweiten Hälfte des XIX. Jahrhunderts. ICHS '89. 33/ Maslennikow.W. : Entwicklung des wissenschaftlichen Potentials der UdSSR. In: Wissenschaft und Gesellschaft. Moskva, 1989, Nauka. 34/ Ustinow, N. - Wobdarski, A.: Einleitung. In: Wissenschaft und Gesellschaft, i.m. 35/ SentschenkovaJ.M.: Scheinbares Neuertum und Wert der Empfehlungen von T.D.Lysenko in Bezug auf die Fragen der Jarowisation. ICHS '89.
