Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
482 három pontban fogalmazta meg a perspektivikus feladatokat. A különböző országokban működő tudománytörténészek közötti kapcsolat kialakítása; fellépni a különböző tudományterületek elszigetelődése ellen; eredeti forrásokon alapuló eredményes kutatásokat folytatni. Tannery és az ugyancsak francia Raphael Blanchard, a német Siegmund Günther és Karl Sudhoff, az olasz Piero Giacosa és Gino Loria, valamint az osztrák Moritz Benedict lefektették a különböző országokban működő tudománytörténészek hoszzü távú együttműködésének alapjait. A négyévente megrendezett nemzetközi kongresszusok a tudománytörténet művelésének fontos eseményeivé váltak. Nem könnyen. Az első világháború megtörte a kezdeti lendületet. A politika rányomta a bélyegét a tudósok együttműködésére is. A sebek lassan hegedtek. Több esztendőnek kellett eltelni a háborút követően, mikor a Neue Zürcher Zeitung már azt írhatta: "Az elmúlt esztendők számos rendezvénye ... Zürichben azt jelezte, hogy a német és a francia tudósok egyáltalán nem falják fel egymást, és hogy a háború és a háború utáni időszak ellenére az igazi tudósok számára a megértő együttműködés lehetséges." 2 0. A reményeket néhány esztendő múlva a barna veszedelem árnyékolta be. A neves tudománytörténész Thomas Kuhn 1985-ben Berkeley-ben, visszatekintve a második világháború utáni korszakra három kongresszust emelt ki: az 1950. évi amszterdamit, az 1962. évi ithacait és az 1985. évi, XVII. kongresszust. Nem véletlenül. Amíg az elsőn az előadások még az 1750-et megelőző időszakra összpontosultak, az azt követő tizenkét esztendőben a figyelem mindinkább a 18. és 19. század problémái felé fordult, míg a XVII., Amerikában megtartott kongresszuson már az előadások nagyobb része foglalkozott a legutóbbi száz esztendő problémáival 2 1. Amszterdamban az előadók 90 %-a a tudományos ideálokra, módszerekre és technikákra helyezte a fő figyelmet, Berkeley-ben a résztvevők több mint 50 %-a a tudomány és a technológia szociális vagy intézményi történetével foglalkozott. Úgy tűnik, az elmúlt évtizedekben a tudománytörténet művelői tehát mind közelebb kerültek a jelenhez az időben és a mához a témában. E korábban kezdődött folyamat szerves folytatása volt a XVIII. Nemzetközi Tudománytörténeti Kongresszus, 1989. augusztus 2-9 között, amelynek központi témája a "Tudomány és állam " volt. Sajátos színhelyen, Hamburgban és Münchenben, a kongresszusok történetében először német földön. Tudomány és állam kapcsolatáról — jelképes színhelyen A híres Hanza-város és a bajor központ olyan helyek a világon, ahol tudomány és állam kapcsolatáról - különösen tudománytörténész szemmel — exponált környezetben lehet tudományos párbeszédet folytatni. 20/ Neue Zürcher Zeitung, 1925.aug.4. 21/ Scriba.C.J.: The beginnings of the International Congress of the History of Science. ICHS '89.
