Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

6. szám - Szemle

464 mények révén ezen oktatógárda is rendkívül változatos. Számos tényező miatt gondot jelent az intézményekben az utánpótlás, a gyakorlati szakemberek bevonása egyre korlátozottabb, nehézkesebb. Erőteljes tömeget alkotnak a középkorú oktatók, akik vélhetően az első jelentősebb tudományos produktum előtt állnak (ld. adjunktusok magas száma), de a térségben is elszaporodó új vállalkozásoknál az aktívabbak, az innovatívabbak kedvezőbb jövedelmi és szakmai feltételeket találnak. A vezető oktatói státuszban lévők a tradicionális egyetemi szervezetekben a legszámosabbak (Veszprém, Sopron, Mosonmagyaróvár). A főiskolai szférában jelzések mutatkoznak tudományos profilok kialakulására (Győr) vagy széleskörű tudományos tevékenységek megjelenésére (Szombathely). A képzés újszerű követelményeinek ad helyet a régió hat felsőoktatási intézménye: közel húsz szakon folyik posztgraduális képzés. Ezek a másoddiplomát jelentő szakosító továbbképzések nemcsak a képzési profil bővítését szolgálhatják (pl.: környezetvédelmi szakmérnök Veszprém; mezőgazdasági vállalatgazdasági szakmérnök Mosonmagyaróvár; erdészeti növényvédelmi szakmérnök Sopron; gépjármű üzemeltetési és fenntartási szaküzemmérnök Győr; számítógép-karbantartó szaküzemmérnök Dunaújváros; ipari geodéziai szaküzemmérnök Székesfehérvár), hanem a legújabb tudományos eredmények átadását, és egy új felsőfokú képzési rendszer kialakulását is. A felsőoktatás megújításra szorul. A regionális együttműködés, koordinálás, a szakmai és oktatási profilok egyeztetése hiányában a jelenlegi torz területi szellemierőforráselosztás tovább konzerválódik. A tudományos kutatás szervezeti rendszere és szakemberállománya A régió tudományos potenciáljának és szellemi erőforrásainak következő eleme a tudományos kutatást és a műszaki fejlesztést végző intézményhálózat, az ott dolgozó tudományos kutatók, valamint azon produktumok, amelyek innen kikerülnek. A kutató-fejlesztő apparátus hazánkban köztudottan Budapestre koncentrálódott. A nem budapesti intézményeket részben az egyetemi-főiskolai hálózat, részben az ötvenes-hatvanas években telepített (vagy kitelepített) kutatóintézetek (esetleg azok telephelyei) és a K+F tevékenységet végző vállalatok, gazdasági szervezetek alkotják.

6 Emellett a területi-megyei közgyűjtemények folytatnak társadalomtudományi — főleg történettudományi — kutatásokat. A térségi szintű tudományos kutatói kapacitás feltárása, megfelelő értékelése rendkívül összetett, nehéz feladat.*' A régió tudományos potenciálját összevontan a 9. táblázat tartalmazza. Míg az országban átlagosan növekedett a K+F területen dolgozók aránya, addig a régióban tényleges változás nem történt. 61 Farkas J.-Tamás P.: A tudomány erőforrásai. Tanulmányok a regionális kutatásszervezés és a gazdasági tervezés összefüggéseiről. Bp. 1981, Akadémiai К. 219p. x/ Az elemzésnél a KSH kiadványokra támaszkodunk.