Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
463 azonban itt differenciálni kell. A főiskolákon a docentúra elsődlegesen a korral és az oktatásban eltöltött idővel jár együtt és nem a tudományos minősítéssel; így ezen státusz inkább egy kiterjedtebb intézményi elismerési és "megkötési" forma. Az egyetemi szervezetben a docensi előléptetéshez tudományos minősítés szükségeltetik, ami érthetőbbé teszi az adjunktusok magas számát (egyetemi docens az összes docens 36 %-a). A tanári fokozat magas tudományos minősítéshez kötött (a vizsgált évben 39 egyetemi tanár volt a régióban, 44%) az egyetemeken, a főiskolákon is vélhetően legalább a tudományok kandidátusa szinthez kötik vagy fogják kötni. Mérsékelt az egyéb - tehát nyelvtanár, testnevelőtanár, kollégiumi nevelőtanár — dolgozók száma. A nyelvtanárok számát és területi elhelyezkedését érdemes lenne elemezni, hogy ebből következtethessünk a nyelvtanulás feltételeire az elaprózott felsőoktatási hálózatban. A régió felsőoktatása tehát több szempont alapján ítélhető meg. Az intézményhálózat elaprózott, szinte minden megyeszékhelyen találunk egységeket (kivétel Tatabánya, az egyedüli is az ország megyeszékhelyei közül, ahol nincs felsőoktatási intézmény). Több az újonnan telepített felsőoktatási egység, kevés tapasztalattal, nehezen vagy lassan összeálló oktatói-tudományos kutatói háttérrel. A tradicionális egyetemi központok (Veszprém, Sopron) már kialakították tudományos arculatukat, azonban éppen a szerkezetváltás szükségszerűsége miatt bővíteni, módosítani kell oktatási profiljukat. Mindezek ellenére igazán nagy, jelentős, esetleg a gazdasághoz is kötődő felsőoktatási centrum nincs. Az ugyanazon városon belüli intézmények önállóan, koordinálatlanul működnek, számos tevékenységi, üzemeltetési módot megismételve (azonos tanszékek és ellátó, szolgáltató szervezetek) és felaprózva az oktatási és tudományos infrastruktúrát (könyvtár, oktatási egységek). A régió intézményhálózatában éppen az alapvető gazdasági profilhoz kötődő oktatási egység hiányzik. Társadalomtudományi, ezen belül közgazdasági-szociológiai ismereteket nyújtó intézmény nem található a térségben, holott a gazdasági potenciál igényelné a vállalati menedzsment, piackutató, szervező-elemző képzést, nem beszélve a területi irányítás (tanács) magasan képzett, korszerű társadalomirányítási ismeretekkel rendelkező szakemberei képzéséről. A térség felsőoktatásának mind regionális, mind országos vonzása számottevő, azonban éppen az egyoldalú profilok miatt egyes térségekben túlsúlyba kerülnek a helyi egyetemeken, főiskolákon végzettek, akik a szellemi erőforrásokat újra egyoldalúvá teszik, fokozva a "lobby szellemet" és akadályozva a problémák árnyalt feloldását (vegyészek Veszprém megyében, agrár- és erődmérnökök Győr-Sopronban, tanárok Vas megyében). A felsőoktatás profiljának bővítése egyértelműen a monolitikus szellemi erőforrás-struktúra feloldásához vezethetne, és ezáltal a régió arculatának sokoldalúbb, rugalmasabb kialakításához. A felsőoktatásban oktatók jelenthetik a térség tudományos kutatóapparátusának törzsét. Éppen a különböző színvonalú, más-más társadalmi igényre alapozott intéz51 Gérecz M.: A felsó'oktatás merítésének területi jellemzó'i. = Oktatásökológia. Bp. 1986,Okt. Kut.Int. 219-251.p.
