Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
450 adott képzettségi szintje természetesen csupán egyfajta lehetőséget, tájékoztatást, eligazítást ad, hiszen a magasnak vagy alacsonynak vélt (más országokhoz viszonyított) iskolai végzettségi szint nem egyértelmű kifejezője ezen szellemi tőke aktivizációjának, tényleges gazdasági és társadalmi teljesítőképességének. A népesség iskolai végzettségének, szakképzettségének térbeli megoszlása eligazítást adhat a gazdaság területi szerkezetének megértéséhez, a működési feltételek pontosításához, az egyes térségi erőforrások és gazdasági tevékenységi módok mozgáspályájának vagy lehetőségeinek behatárolásához. A következő tényező a gazdaság, annak szerkezete és térbeli megoszlása. Olyan térségekben, ahol a gazdasági szerkezetet a kitermelő vagy a nyersanyagfeldolgozó ipar determinálja, a munkaerő-ellátottság, a szakképzettség stb. egyirányú. Egy szükségszerű szerkezetátalakításnál, a nem rentábilis ágazatok leépítésénél ezen munkaerőállomány éppen egyoldalú képzettsége miatt súlyos válságba kerülhet, amelynek társadalmi-politikai hatásai felmérhetetlenek (ld. Ózd és Tatabánya). Ott viszont, ahol a gazdasági szerkezet heterogén, a munkaerő nagyobb lehetőséggel rendelkezik az alkalmazkodásra, az alternatív megoldások választására, az átképzésre. Ezen térségekben a radikális szerkezetváltás is kisebb zökkenőkkel valósulhat meg (Győrben találunk példákat az alkalmazkodás ezen formáira). Természetesen a gazdasági szerkezet szellemi tőkét befolyásoló szerepe nemcsak az ágazati összetételből következik, hanem a gazdaság szervezeti rendszeréből (pl. optimális és rugalmas kisszervezetek), az érdekeltségi formákból és módokból, illetve mindazokból a tényezőkből, amelyek az emberi munka értékelését és megbecsülését fejezik ki vagy közvetítik. A harmadik tényező a szellemi tőke "termelő" egységeinek ellátottsága, térségiterületi megoszlása. Vagyis az oktatási intézményhálózat nagysága, kapacitása, specializáltsága, az adott térség gazdasági-társadalmi szerkezetéhez alkalmazkodó vagy attól eltérő jellege. (Hagyományokra, kultúrára, települési és térségi tradíciókra alapozó intézményekre, mint egyfajta szellemiséget és helyi társadalmat, közösséget alakító fontos gyújtópontokra is gondolunk itt.) Figyelembe vehető ezen intézmények színvonala is, ami azonban nehezen mérhető és minősíthető vagy csupán közvetett mutatókkal fejezhető ki. Az oktatási intézmények közül elsődlegesen nem az alapfokú, hanem a középés felsőfokú intézményekkel való ellátottság jelenítheti meg egy-egy térség vagy település szellemi potenciált alakító szerepét. Ezekben az egységekben már társadalmi és helyi — vagy számos esetben regionális — igények ellátása fogalmazódhat meg, s maguk az oktatást folytatók egyfajta értékes, aktivizálható szellemi potenciált jelentenek. (Sajnos ma ebben az "erőforrás" csoportban nagyon kismérvű az aktivizációs képesség, nehezen érvényesül a hagyományt, kultúrát, társadalmi magatartást és cselekvő gondolkodást adó intézményhálózat.) A tudományos kutatási bázis, annak a kiépültsége további faktor. A felsőoktatáshoz kötődő tudományos kutatás mellett lényeges az önálló kutatóintézetek, illetve a gazdasági egységeknél folytatott K+F tevékenység, az ahhoz kötődő szellemi háttér számbavétele. Itt kell kiemelni a tudományos infrastruktúra meglétét vagy hiányát,
