Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
1. szám - Szemle
A SVÁJCI TUDOMÁNYPOLITIKA JELLEMZŐ VONÁSAI Alapelvek — A finanszírozás sajátosságai — Középtávú célok. A Svájci Államszövetségben — a piacgazdaság és a kutatási szabadság követelményeit tiszteletben tartva — nincsen központilag, részletesen kidolgozott, nemzeti méretű tudományos feladatterv, amely országosan kötelező érvényű lenne. A globális K+F tevékenységet mégis sokrétűen befolyásolja és támogatja a kormányzat a kutatáspolitikai alapelvek kialakításával, a korszerűen képzett szakemberek számának gyarapításával, az állami kutatóhelyek önálló tevékenysége és bővülő kooperációi révén, valamint a magánszektornak nyújtott pre f e renc iákká 1. A magánvállalkozók 3aját üzleti stratégiájuk alapján döntik el, milyen kutatások szolgálják a leghatékonyabban fejlődésük gyorsitásátj s ennek megfelelően határozzák meg programjukat. A realizálás során — amennyiben kooperativ formát tartanak eredményesebbnek — szabadon választják meg partnereiket, s azok éppúgy lehetnek más vállalkozók, mint felsőoktatási intézmények, ill. állami vagy magán kutatóintézetek, esetleg párhuzamosan többel is kiépithetnek munkamegosztást, mind bel-, mind külföldön. Országosan jellemző irányzat egyébként a honi, valamint a nemzetközi szintű K+F együttműködések erőteljes térnyerése. ALAPELVEK Svájc a második világháború befejeződése óta következetesen ós sikeresen törekszik a tudomány hatékony fejlesztésére. Az állam mindvégig magára vállalta a költséges és bonyolult alapkutatási feladatok jórészét, amelyek teljesítésében kimagaslóan nagy szerepet töltenek be az egyetemi és a közületi tudományos intézetek. Az alkalmazott kutatási költségek aránya jóval alacsonyabb az állami költségvetésben, mint a privátvállalkozók ráfordításaiban. Szerény a kormány részesedése a fejlesztési kiadásokból a cégekhez képest. Ugyanakkor 1/ HOCHSTRASSER.U.: Aufgaben und Ziele der schweizerischen Forschungspolitik. = Die Volkswirtschaft /Bern/, 1988.3. no. 10-12. p.
