Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
2. szám - Figyelő
166 Felkutatják az alkalmazási lehetőségeket, az eredmények lehetséges hasznosítási területeit, felkeresik és tájékoztatják a potenciális felhasználókat, információt gyűjtenek a partnerek műszaki fejlettségi szintjéről és az eredmények alkalmazásának más fontos feltételeiről, és ezen információk figyelembevételével tervezik további munkájukat. A potenciális felhasználókat a lehető legkorábbi időpontban bevonják a kutatásba. Ideiglenes együttmüködé sre lépnek a gyakorlati szakemberekkel a kutatási eredmények bevezetésénél. Megteremtik és bővitik a kutatás tárgyi feltételeit /tesztelés, mérés, kísérleti gyártás/. Hozzájárulnak az ipari szakemberek továbbképzéséhez közös kutatómunka révén. Állásfoglalásokkal, tanácsadással segítik a partnervállalatokat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kutatási eredmények gyakorlatba történő átültetése és hasznosítása akkor zökkenőmentes, ha szoros és jól megalapozott kapcsolat van a partnerekkel, ha megfelelően kiépített a kutatási bázis, és a gyakorlati hasznosítást az egyetemek és az üzemek vezetői, valamint a helyi és központi szervek egyaránt támogatják. A gyakorlati alkalmazás meggyorsítását segítheti még a résztvevők társadalmi elismerése, a közös törekvés arra, hogy a tudományos eredményekkel gyorsítsák a társadalmi haladást, a kutatók gyakorlati tapasztalatai, tevékenységük anyagi és erkölcsi támogatása. Az akadályozó tényezők közül a legfontosabb az érdekeltség hiánya, a vitáktól és nehézségektől való félelem, és az a még ma is létező felfogás, amely a gyakorlati alkalmazást nem tekinti a kutatási folyamat részének. A gyakorlati hasznosítás fontos előfeltételei az egyetemi oktatók ismeretei az alkalmazás folyamatáról és a partnerek fejlesztési koncepcióiról. Ezek az ismeretek és tapasztalatok nemcsak közvetlenül a kutatási eredményekre, az alkalmazás előkészítésére és lebonyolítására hatnak, hanem segítik a tudósokat a partnerkapcsolatok szervezésében is. A vizsgálat során megkérdeztek felelős beosztású kutatókat, milyen mértékben rendelkeznek az emiitett ismeretekkel. Igen jó ismeretszintet jelölt meg 21 %, jó ismeretszintet 35 %, közepest 17 %, hiányost 15 %, és 3 % ugy vélte, szinte semmi ismerettelnem rendelkezik e tárgykörben. Arra az esetre, amikor a gyakorlati alkalmazás különösen sok problémával jár, a megkérdezettek majdnem fele elégtelennek tartotta ismereteit, és csak 10 %-nál kevesebb volt elégedett. A megkérdezett kutatók egyharmada azért rendelkezik megfelelő ismeretekkel partnereiről,
