Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
2. szám - Szemle
158 mint a meg-lévő erőforrások, a tudományos-műszaki ismeretek szintje és hasonlók. Ezek részben az input oldalhoz tartoznak, részben a kutatási folyamat meghatározói. így az értékelési kritériumokat sem lehet az input, a folyamat vagy az output szerint felosztani, mivel némelyik mindháromra vonatkozik. Ilyen például a tudományos kommunikáció, az információs tevékenység, amely egyaránt feltétele a kutatásnak mind a sikeres kutatási folyamat, mind a kutatási eredmények közvetitése szempontjából. AZ ÉRTÉKELÉS FELHASZNÁLÁSA A kutatási eredményeket a döntéshozatal közvetlenül "problémamegoldásra", ill. annak "eszközeként" hasznosítja. Elméletben bizonyos problémamegoldási szituációban minden releváns információt felkutatnak a döntéshozatal számára, s ezeket a döntéshozók fel is használják. Ez a valóságban persze nem egészen igy történik, az ismeretek inkább egy adott helyzet teljes problémakörének meghatározását, az okok és okozatok feltárását teszik lehetővé, s igy mintegy "felvilágosítják" a döntéshozókat.^ 0/ Az értékelés révén feltárt információk különböző mértékben kapcsolódnak a döntéshozatalhoz és a kutatáspolitikai irányvonalhoz. Az értékelés szándéka ugyanis nem okvetlenül az, hogy a döntéshozatalnak szállitson anyagot, hanem az is lehet, hogy a kutatás lehetséges irányairól vitát váltson ki. Ilyenkor az értékelés folyamata sokkal lényegesebb, mint maga az eredmény. Az értékelések hatásai sokféleképpen osztályozhatók. Konkrét kutatás értékelésekor a következő hatásokkal lehet számolni: - pénzügyi következmények, a finanszírozás növelése vagy csökkentése , - strukturális vagy szervezeti változások, uj programok vagy támogatási rendszerek, sok kis projektum támogatása helyett nagyobb projektumok vagy uj programok támogatása, szervezeten vagy intézményen belüli szerkezeti változások, - személyi változások. A kutatókat elsősorban az értékelés pénzügyi következményei érdeklik: egyrészt reménykednek, hogy az értékelés a támogatás növelését eredményezi, másrészt tartanak a támogatás csökkentésétől. A kutatástámogató szervek azonban igen ritkán kérnek kutatásértékelést abból a célból, hogy a támogatás növelésének szükségességét indokolják, hanem inkább az erőforrások hatékonyabb felhasználása, allokációja végett kérnek támpontokat a támogatás átcsoportosítására, strukturális és szervezési változtatásokra. Az értékelés járhat személyi konzekvenciákkal is, akár az intézet vezetőségét illetően, akár bizonyos részlegek létszámát illetően. 30/ PREMFORD, R.: Social research and public policy making: An overview. = Staatsvetenskaplig Tidskrift /Lund/, 1979. 281-290.p.
