Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
2. szám - Szemle
153 mérnek, s milyen mértékben kvantifikálható maga a mérés tárgya, E módszerekkel többnyire a K+F, ill. a tudomány és a technika eredményeiből adódó gazdasági előnyöket, hasznot mérik. Arra is történtek próbálkozások, hogy a diszciplináris kutatás eredményeire kvantitativ mutatókat dolgozzanak ki. Ilyen módszernek tekinthető a bihliometria. A műszaki és az innovációra irányuló K+F ex-ante értékelésével összefüggésben különféle módszereket dolgoztak ki az uj technológiák és kutatási témák várható társadalmi és gazdasági következményeinek meghatározására. Ilyenek pl. az általános megtérülés, a jövedelmezőség vagy a nettó társadalmi haszon kiszámítására szolgáló módszerek, /a költség/haszon, költség/hatékonyság, ráforditás/eredmény elemzések, a megtérülési ráta kiszámítása és a különböző "fa"-technikák — döntési fa, relevancia fa stb./. Mindezek közül a költség/haszon elemzés a legfontosabb, a fejlett ipari országokban is leginkább ezt használják az állami szektor K+F — és más — tevékenysége hasznosságának /jövedelmezőségének/ mérésére. A szocialista országok ugyancsak alkalmazzák mind a K+F előzetes, mind utólagos értékelésére. 2'1/ A költség/haszon vagy ráforditás/megtérülés/ elemzés valamely kutatási projektum előnyös és hátrányos jellemzőit elemzi, majd ebből következtet a téma általános hasznosságára. E módszer egyik hátulütője, hogy számos olyan költség/haszon tényező van, ami nem összemérhető és igy pénzügyileg nem értékelhető. E nehézség különösen az eredmény oldalán jelentkezik, mivel ez gyakran minőségi jellegű és nem felel meg a mennyiségi elemzés követelményeinek. így a módszer látszólagos egzaktsága és számszerüsége még hátrányává is válhat. Ez — legalábbis a K+F értékelésében — többé-kevésbé minden kvantitativ módszerre vonatkozik, mivel gyakorta olyan feltételezésekből indulnak ki, amelyeket a kutatási tevékenységekről és azok hatásairól szóló és rendelkezésre álló adatok nem támasztanak alá. Az ex-post értékelés egyik legújabb és legelterjedtebb eszköze az un. tudományos és műszaki mutatószámok /science and technology indicators/, melyeket a K+F tevékenység és a technikai, technológiai változások elemzésére, valamint a nemzeti K+F input mérésére dolgoztak ki. E módszer a hetvenes években indult erőteljes fejlődésnek, amikor a fejlett országok állami K+F ráfordításainak növekedési üteme lelassult, s előtérbe kerültek a hatékonyság kérdései. A tudományos és műszaki mutatók rendszere különösen az Egyesült Államokban népszerű, ahol az NSF 1972 óta kétévenként kiadja — elvileg a kongresszus számára — a Science Indicators с. kötetet. Az OECD 2-3 évenként jelenteti meg a Science and Technology Indicators-t, ennek módszertani és tartalmi kérdéseiről számos konferenciát és szemináriumot is rendezett. E mutató nem konzisztens mérési rendszer és nem is származtatható egységes kutatási hagyományból, hiszen olyan ujabb keletű fogalmakból indul ki, mint a találmány, az innováció, a technológiaváltás, a nemzetközi versenyképesség, s mutatószámai az innováció mérésére, a szabadal20/ VAS-ZOLTÁN,'P. : A system of research and development evaluation methods. = Senior Advisers to ECE Governments on science and technology. Seminar on the evaluation of research and development. Praha, 1981.nov. 2-6.
