Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988

2. szám - Szemle

137 színvonal, kedvezőbb képzettség elérésére. 1983 óta к U 1 f ö ldi tőkét is bevonnak a technopoliszok fejlesztésébe. A kiépülő telephelyek bérlete hasonlíthatatlanul olcsóbb e régiókban, mint az ipari központokban, jelentős munkaerőforrás áll rendelkezésre, előnyös a belső piac felvevőképessége, alacsony 4,6,-4,9 %-os — kamatláb mellett hosszúlejáratú hitelt is felvehetnek a külföldi cégek is. Mivel valamennyi teohnopolisz bekapcsolódik mind az országos, mind a külföldi információs rendszerekbe, igen jelentős irántuk az idegen társaságok érdeklődése. Nem ritka a vegyes vállalati formákban megvalósuló együttműködés sem a helyi kutatóintézetekkel, felsőoktatási intézményekkel. Az elemzések kimutatták, hogy az áruszállítások bizonyos költségtöbblete ellenére a rezsi terhek a technopoliszokban mintegy 5-40 %kai alacsonyabbak, mint a nagy japán ipari centrumokban. A szolgáltató és kutatási vállalkozók részére az árumozgatással kapcsolatos teherfuvarozás kiadásai is megtakaríthatók e régiókban. Ugyancsak jelentős gazdasági és részben tudománypolitikai szempontból a nyolcvanas évek első harmadától látványosan emelkedő tőkeexport tevékenység. Japán egyre kiterjedtebb termelő- és kutató kapacitásokat, illetve közös vállalkozásokat épit ki, érdekeltségei viharosan gyarapodnak mind a fejlett tőkés országokban, mind pedig az újonnan iparosodó és a fejlődő régiókban. Ezek több szempontból a "hid" és a külföldön megteremtett "belső erőd" funkcióját töltik be, amellett, hogy kedvező profithozamot is elérnek. Rajtuk keresztül áttekintést kap a távolkeleti donor az adott partner gazdasági és tudományos életéről, kivédheti az esetleges helyi importgátló intézkedések hatását, növelheti helyi gazdasági súlyát, kiválaszthatja a közös termelő, szolgáltató, kutatótevékenységhez legmegfelelőbb külföldi vállalatokat, intézményeket, ilymódon is bővítve erőforrásait és azzal párhuzamosan nemzetközi versenyállóságát. A 80-as években a japán vállalkozók már nemcsak más nemzetek konkurens társaságaival szemben igyekeznek piaci pozícióik megszilárdítására, hanem bátran rohamozzák saját eredményeiket is, a folyamatos megujulás és tökéletesítés jegyében. Rávilágit erre az autó és motorkerékpár gyártás: a hetvenes évek végétől hat év alatt a Toyota társaság 82 uj modellt bocsátott a piacra, miközben a Volkswagen 48, a BMW pedig 31 uj típust produkált, A motorkerékpár gyártásban a három legnagyobb távolkeleti cég kétszer annyi uj modellt állított elő, mint a Harley-Davidson vagy a BMW. Tagadhatatlan, hogy a korábban széleskörűen alkalmazott másik alternativa, a defenzív vagy "kivárásos" temiékstratégia is jelentős üzleti sikereket hozhat, de ennek lehetőségei egyre inkább korlátozódnak. A Matsushita óriáskonszem például előbb "kivárta" a Philips /video 2000/ és a Sony /Betamax/ gyártmányainak forgalomba kerülését, és azután jelentkezett egy tökéletesebb, VHS videorendszerrel, amelynek piaci fogadtatása kedvezőbb volt, mint az úttörőké. A "támadó stratégia" előtérbe kerülését éppen a K+E tevékenység erőteljes fokozódása, minőségi szintjének gyors emelkedése teszi parancsoló szükséggé. A legfontosabb következmények egyike az, hogy rendkívüli mértékben lerövidült a termékek életgörbéj e. Bizonyító erejű e vonatkozásban az alábbi