Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
2. szám - Szemle
134 téren Japánnal összevetve a legnagyobb, az ottaninál közel hétszerte magasabb arányt képviselnek az NSZK hadi jellegű kutatási-innovációs ráfordításai is. Abszolút értékben kifejezve a nyugatnémet katonai K+F keret a legalacsonyabb — 1986-ban kb. 1,24 milliárd dollár körül mozgott, mig Japáné 3,2, az Egyesült Államoké pedig 36,7 milliárd volt. A távolkeleti globális tudományos kiadások forrás ö s z szetételének sajátos jellemzője, hogy más vezető tőkés országokhoz képest jóval alacsonyabb az állam részesedése s ráadásul a kormány hozzájárulásainak aránya viszonylagosan csökkenő tendenciát mutat. Tény, hogy a 60-as években még 30 % körüli volt a japán kormány részesedése az összes K+F ráfordításokban, s ez a 80-as évek elejére nem egészen 26 %-ra mérséklődött, jelenleg pedig mintegy 20 %ra becsülik. /Összehasonlításul: 1980-ban e szféra kiadásaiban az állam részesedése az Egyesült Államokban 48,2 %, az NSZK-ban 41,3 % volt./ Ez a trend nem fedheti el ugyanakkor azt a pozitív folyamatot, amely abszolút értékben kifejezve közel háromszoros bővülést tükröz a K+F tevékenység kormányfinanszirozásában 1980 és 1988 között Japánban. Az állami finanszírozási források elosztásában kiemelt szerepet tölt be a központi eszközöknek mintegy 90 %-ával rendelkező Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztérium, a Nemzetközi Kereskedelmi és Iüari Minisztérium /М1Т1/, valamint a Tudományos és Technológiai Hivatal.3/ E szerveknek — speciális alapjaik révén — módjuk nyilik különlegesen fontos tudományos feladatok megoldásának kiemelt ösztönzésére is. A japán K+F tevékenység anyagi támogatásában részt vállalnak félállami szervek, sőt helyi hatóságok Í3, utóbbiak főleg lokális létesítmények, pl, tudományos parkok, kutatóintézetek létrehozása kapcsán. A magánszektor túlsúlya a K+F finanszírozásában a 80-as években erőteljesen fokozódott, bár a fejlődés nem volt egyenletes. 1980-ban az ipari cégektől származott az országos K+F keret 65,8 %-a Japánban, mig 48,2 %-a az Egyesült Államokban és 41,3 %-a az NSZK-ban. A távolkeleti vállalkozók rendkívüli ütemben gyarapodó K+F kiadásait és részvételét e területen üzletstratégiai meggondolások, köztük az ösztönzést szolgáló preferenciák is lényegesen motiválják. A közvetlen állami támogatás mellett, amely főleg kiemelt csúcstechnológiai K+F projektumok gyorsabb megvalósítását segiti — döntően a Japan Development Bankon keresztül folyósított eszközökkel —, sokrétű a közvetett ösztönzők érvényesülése is. Ez utóbbiak alkalmazása differenciált: függ az elvégzendő K+F feladat nemzetgazdasági jelentőségétől, költségigényétől, s részben a kivitelezéssel megbizott, vagy abban részt vállaló cégek tőkeerejétől. Főbb fajtái: az adójóváirás /ami a teljes adókötelezettség 10 %-áig terjedhet, vagy — szintén éves vetületben — a legnagyobb költségigényű projektum ráfordításainak 20 %-át teheti ki/, a tudományos-fejlesztési beruházásokra nyújtott — azok összegének egytizedétől egyharmadáig terjedő — különleges leirási kedvezmény. 3/ LYNN fL.: Japanese research and technology policy. = Science /Washington/, 1986,jul. 18. 296-301.p.
