Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
2. szám - Szemle
127 Az Akadémia eredeti funkcióját védelmező csoport nem tudott azonosulni Szent-Györgyi elképzeléseivel. A sajtóértekezletet követően, december 10-én a Reformbizottság Moór Gyula elnökletével tartott együttes ülésén elhatározta, hogy rágalmazási pert indit Szent-Györgyi Albert ellen. Erre Bay Zoltán és Egerváry Jenő is lemondott tagságáról. 19/ December 12-én Szent-Györgyi Albert "Az Akadárnia válsága" cimü cikkében újból kifejtette véleményét a magyar tudományos életről. Koncepciójának lényege: társadalmat épiteni vagy újjáépíteni tudomány nélkül nem lehet. A tudós feladata nemcsak az, hogy tudományát művelje, hanem az is, hogy segítse a politikát a problémák felismerésében és megoldásában. A tudomány csak akkor képes társadalmi feladatának megfelelni, ha a kor színvonalán művelik, és megfelelő szervezetekkel rendelkezik. Az MTA erre alkalmatlan. Ha nem következik be változás, Magyarországot kitörlik a kulturnemzetek sorából. A megmerevedett magyar tudományos élettel szembeállította a szovjet tudomány dinamizmusát. Szent-Györgyi nem tartotta véglegesnek az Akadémiával való szakitást, a Természettudományi Akadémiát sem tekintette az MTA riválisának. Kifejtette, hogy az azonnal megszűnik, mihelyt az Akadémia megfelel eredeti célkitűzésének. Az MTA megújhodása viszont csak akkor biztositható, ha eltávolítják a haladás ellenségeit. A cél érdekében hatalmi, kormányzati beavatkozást sem ellenzett. Szent-Györgyinek a tudomány és a politika közti viszonyról az volt a véleménye, hogy a politika ne avatkozzék a tudományba, de a nemzet sorsfordulásának idején a kormányzat kötelessége, hogy legfontosabb intézményeit a leghivatottabbak kezébe helyezze.2°/ A tudomány autonómiájához kezdetben ragaszkodó reformcsoport az eredménytelennek itélt kezdeményezések után hajlandóságot mutatott a tudomány területén is a politikai eszközök felhasználására. A modernizálást sürgető tudósok a demokratikus átalakulásra és a gazdasági fejlődésre hivatkozva nyomást gyakoroltak a humán tudósok konzervatív csoportjára, akiknek viszont az MTA-án és az egyetemen belül nagyobb szavuk volt, mint az átalakítást kezdeményezőknek. A reform követelőinek helyzetét javitotta, hogy olyan tudományos élet kialakulása mellett érveltek, amely Magyarországot, a magyar tudományt a nemzetközi tudományos fejlődés fő trendjeihez kívánta kapcsolni, és olyan politikai erők támogatását élvezték, amelyek szintén érdekeltek voltak az MTA átalakításában. A tudományos élet modernizálásáról tehát tovább folyt a polémia. A Társadalomtudományi Társaság a tudományos élet válságáról tudománypolitikai ankétot rendezett. Az ankét első ülésén Moór Gyula a budapesti tudományegyetem rektora fejtette ki véleményét. Elismerte, hogy vannak súlyos hibák és mélyreható reformokra van szükség. Ugy látta azonban, hogy Szent-Györgyi túlságosan a természettudós szemszögéből nézi a kérdést. Moór Gyula szerint a tudománypolitika társadalmi kérdés és a problémát kompromisszummal meg lehet oldani. Csak a meglévő adottságokból,emberekből lehet kiindulni 19/ TILKOVSZKY L.: im. 353. p. 20/ Szabad Nép, 1945.dec.12.
