Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987
6. szám - Szemle
504 fokozatosan az un. egyéb intézményekre /vállalatokra, közművelődési intézményekre stb./ is. A K+F statisztika az 50-es évektől napjainkig alapvetően nem a kutatástervezés, hanem az átfogóbb kutatásirány itási igények szolgálatában formálódott és fejlődött. I957-I967 között fejlődését alapvetően a TFT igényei szabták meg; ekkor alakult ki az adatgyűjtés rendszere, valamint a jórészt ma is érvényes fogalmi és mutatószám-rendszer. I967-I969 között az érdemi irányitás feladata az MTA elnökére hárult, aki az akkor alakult Tudományszervezési Csoport /a mai Kutatásszervezési Intézet/ közreműködésével látta el ezt a feladatát; az adatgyűjtést és -feldolgozást továbbra is a KSH végezte, de évente a TSZCS adott ki részletes tájékoztatót; ekkor fogalmaztuk meg — mintegy tiz éves tapasztalat alapján — a K+F statisztika feladatkörét, követelményrendszerét, valamint korszerűsítésének néhány ma is ajánlható szempontját.' 1' 1970-től az érdemi irányitás a T P В feladata, de egyúttal a K+F statisztika "beépült" a KSH statisztikai rendszerébe is: a Statisztikai Időszaki Közlemények sorozatban adják ki évente a K+F statisztika évkönyveit, az időközben alakult Tudományos Kutatási és Fejlesztési Statisztika Osztály gondozásában. A K+F forrástervezés szempontjából jelentős volt a statisztika megfigyelési körének, ráforditási mutatóinak, és — kezdetben — tudományági /ágazati/ osztályozásának fejlődése, valamint a kiemelt kutatások figyelemmel kisérését célzó kisérletek alakulása. A megfigyelési kör 1957-1960 között csak a főhivatású kutatóintézetekre korlátozódott, 196l-től kiterjedt az egyetemi, később a főiskolai /köztük a művészeti főiskolai/ intézményekre, valamint fokozatosan a vállalati szférában működő K+F intézményekre és az egyéb — főként közművelődési — kutatóhelyekre. A megfigyelési kör növekedése a 70-es évek közepén érte el a tetőpontját, bár ekkor sem ölelte fel a hazai K+F bázis teljes intézményhálózatát. Ilyen folyamat másutt is lejátszódott, "divat" lett a minél nagyobb nemzeti K+F aktivitás hangsúlyozása, s ennek nyomán a K+F adatok sokszor erőltetett "feltornáztatása". Mivel ez a szemlélet a K+F forrástervezést is áthatotta, ez is ösztönözte a statisztika ilyen irányú fejlődését. Ez a fejlődési tendencia lényeges problémákat okozott: - a megfigyelési körbe került sok olyan intézmény is, ahol valójában igen csekély mértékű volt a K+F aktivitás; jelentős K+F intézmények viszont különböző megfontolásokból következetesen kimaradtak a megfigyelés köréből; - az eredetileg K+F statisztikának szánt felmérés egyre inkább egy jóval szélesebb tudományos-műszaki tevékenység statisztikájává alakult át. 5/ Ld. Grolmusz V. - Szántó L.: Az országos kutatási statisztika továbbfejlesztése. = Statisztikai Szemle, 1968.12.no. 1205-1212.p.
