Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987

1. szám - Szemle

39 A szakembergárda minőségének és összetételének tökéletesítését össze kell kötni az erkölcsi és anyagi ösztönzés ja vitásával. Ajánlatos kidolgozni a minisztériumok, hatóságok, vállalatok és szervezetek felelősségének jogi és adminisztratív rendszabályait a káderképzés és a fiatal szakemberek foglalkoztatása vonatkozásában. Tökéletesítésre szorul a tudományos minősit é s rendje: célszerűnek látszik a felsőoktatási tanulmányok elvégzését tanusitó diploma megszerzése után a fiatalokat három évre kijelölt helyen elhelyezni, ahol szakmai ismereteik gyakorlati alkalmazásáról szereznek bizonyítványt. Be kell vezetni a szakemberek rendszeres, legalább három évenként ismétlődő ninősitését. Ugyanakkor biztositani kell azt is, hogy a kvalifikált szakemberek képzettségüknek megfelelő munkát és beosztást kapjanak. A FELKÉSZÍTÉS SZÍNVONALÁNAK JAVÍTÁSA Elsődleges feladat az uj oktatási szemlélet elterjesztése, vagyis az áttérés a tömegoktatásról az individuálisra. A jövő szakembereit önálló alkotó munka végzésére kell felkészíteni , ezt szolgálják az oktatás aktiv formái: a szemináriumok, a gyakorlati foglalkozások, a viták, a termelési és gyakorlati szituációk modellezése. Az elemző és alkotó gondolkodás kifejlesztésének egyik feltétele a hallgatók aktiv részvétele a tudományos kutatásokban, a tervezési, szerkesztő-technológiai munkákban. Az oktatási folyamat korszerűsítésében a jelenleginél sokkal nagyobb szerepet kell biztositani a számítástechnikának. Gondot kell fordítani az oktatók módszertani továbbképzésére és ellenőrzésére. Csökkenteni kell az egy oktatóra jutó hallgatók létszámát. A gyakorlati foglalkozásokat és szemináriumokat legfeljebb 15 fős csoportokban kell vezetni. Gyarapitani kell a fakultativ kurzusok számát, lehetőséget kell adni az egyénileg választott tantárgypárosításokra. A felsőoktatás átszervezésével egyidejűleg gondoskodni kell arról, hogy az uj oktatási tervben és tananyagban szerepeljenek a legújabb tudományos, technikai és kulturális eredmények. Súlyt kell helyezni a szakemberek differenciált felkészítésére. A tudományigény es termelés, a vállalatok és szervezetek tudományos kutatási részlegei érdekében tökéletesíteni kell a kutatóképzést. A tudományos-technikai alkotómunkára egyedi tantervekkel, az oktatási idő esetleges meghosszabbításával, egyéves vállalati ösztöndijakkal, a nappali aspirantura lehetőségeinek bővítésével és az ösztöndíjas kutatók foglalkoztatásának megszervezésével kell felkészíteni a hallgatókat. Át kell gondolni az egyetemisták termelési gyakorlatának rendszerét. A minisztériumok, vállalatok, intézmények vezetői tartsák kötelességüknek a szakemberek elméleti és gyakorlati felkészítését. Néhány szakmában felül kell vizsgálni a termelési gyakorlatra szánt időt, aktívabban kell hasznosítani az ágazati oktatási központok nyújtotta lehetőségeket. Az esti és a levelező tagozatokon csak olyan szakterületeken folyjon szakemberképzés, ahol felkészítésük valóban sikeresen megoldható. Az egyetemekre, főiskolákra felvettek létszáma alap—