Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1987
1. szám - Szemle
17 vánt szinvonal elérését, akkor ez értelemszerűen magában foglalja a K+F munkálatok irányítását és vezetését is. Ez pedig egy három lépcsős eljárás során valósitható meg:1-/ - a K+F munkák egyes elemeinek időközönkénti ellenőrzése a teljesítmény értékelése végett; - a tervektől való eltérés nagyságának meghatározása; - az eltérés kiigazitására szolgáló feladatok meghatározása. Ez az eljárás, mely az ipari müveletek esetében folyamatos ellenőrzési módszer, a K+F területén sok nehézséget okoz. Nehéz az egyes munkaelemek meghatározása, s ugyancsak nehéz a tervektől való eltérés felmérése, s az eltérés felszámolására tett intézkedések inkább a kutatómunka, semmint a tervek megváltoztatására irányulnak, noha — a kutatók szerint — sokszor inkább a tervek megváltoztatása lenne célszerű. E példaként felhozott ellenőrzési eljárás mellett sok más ipari ellenőrzési módszer létezik, de a K+F vonatkozásában valamennyi hasonló problémákat okoz. A K+F szervezés-vezetés nemzetközi szakirodalmában éppen ezért rendkivül sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mivel a K+F ellenőrzése további kutatómunkát igényel és mivel ennek hatékony megoldása feltétlenül szükséges és mindenképpen hasznos. A K+F szervezésvezetés szakirodalmában különösen I960 és 1983 között számos beszámoló jelent meg az ilyen irányú kutatásokról és számos /pontosan 24/ K+F ellenőrzési módszert dolgoztak ki, de ezek közül csupán egy alapult empirikus vizsgálatokra. E K+F ellenőrzési és értékelési módszerek látszólag egymástól függetlenek, mégis levonhatók belőlük bizonyos következtetések és azonosithatók a közös elemek. Ideje tehát megkisérelni valamilyen egyesitő és összefoglaló keret felállitását, közös nézőpontot, közös nyelvet kialakítani a K+F ellenőrzés kérdéseinek szemléletéhez, rendszerezni az ismert ellenőrzési modelleket, s ennek alapján kidolgozni a K+F ellenőrzésére valóban alkalmas elméleti kereteket; azonositani a modellek közös vagy eltérő változóit, s mindezek alapján hipotézist felállitani a tekintetben, hogy bizonyos szervezetek miért választanak bizonyos ellenőrzési modellt. Meg kell vizsgálni a nem üzleti jellegű K+F szervezetek /főhivatású kutatóintézetek/ K+F ellenőrzési problémáit is. Ezzel a kérdéssel a szakirodalom kevésbé foglalkozik, mivel inkább az ipari vállalatok problémái kerültek előtérbe. E kérdés vizsgálata azonban nagyon fontos, mert az Egyesült Államokban, de sok más országban is az alapkutatások nagyobb részét nem üzleti jellegű szervezetek /non-profit organizations: állami és más kutatóintézetek, egyetemek stb./ keretében végzik. Mindehhez szükséges az ellenőrzési modellek álta lános taxonómiája, a modelleken belül alkalmazott változók rendszerezése és azon tényezők vizsgálata, amelyek befolyásolják az egyes szervezeteket valamely modell kiválasztásában. 1/ BOWIE,R.M.: The direction and control of research and development. = Research Management /New York/, 1963 .4.ПО . 277-288.p.
