Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986
1. szám - Szemle
13 tönd ijak, tudományos fokozatok tiszteletdijai cimén állami költségvetésből kifizetett összegeket, függetlenül attól, .hogy ezek milyen arányban "vesznek részt" a statisztikailag számbavett kutatásban. Ennek jelentősége egyébként nem nagy, az egész összeg alatta marad az évi 100 millió Ft-nak. A nemzetközi szabvány azonban ilyen kategóriára nem tér ki. /А tudományos fokozatokért járó tiszteletdíj jelentős hányadát a nyugdíjban lévő tudományos minősitettek kapják./ Néhány megjegyzést leszámítva az eddigiekben tehát azt elemeztük, hogy a K+F statisztikai számbavétel és adatközlés nemzetközi előírásait tekintve hogyan minősíthető a magyar K+F statisztika. Ugy véljük, szerencsés lenne, ha belföldi adatközlésünk logikája minél inkább megegyezne a nemzetközivel. Ebben az esetben nem lenne szükség kétféle adatra. Ha más országok betartják a nemzetközi i statisztikai előírásokat, akkor a velük való összehasonlításra csak a közvetlen K+F tevékenységek költség-szemléletű számbavételével készített hazai statisztikánk a viszonyítási alap. Ez becslésünk szerint I98I és 1983 átlagában Magyarországon a belföldön felhasznált nemzeti jövedelem 2,6 %-ának megfelelő összeg, ami a GDP /Gross Domestic Product/ arányában kifejezve kb. 2-2,1 %-nak felel meg. A K+F KÖLTSÉGEK ÉS A STATISZTIKA VISZONYA A költségvetési gazdálkodási rendben működő intézmények kutatói körében általában nem az eddigiekben kifejtett statisztikai módszertani problémák miatt alakult ki az a meggyőződés, hogy a ténylegesen tudományos kutatásra fordítható összegek lényegesen alacsonyabbak, mint a K+F statisztikában kimutatottak. A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége 1984-ban alkalmi bizottságot küldött ki a tudományos kutatásokra fordított tényleges összegek tisztázására. A bizottság a jelentésben egyebek mellett feltárta, hogy az un. redukált ráfordításokon belül is számbavételre kerülnek olyan összegek, amelyek nem a к u t a t á s költségeként merültek fel. A statisztikai számbavételt ugyanis olyan szabályok kötik, hogy költségként a pénzügyi gazdálkodási előírásoknak megfelelő önkölt séget kell alapul venni, a benne elszámolandó adókkal, járulékokkal, illetékekkel együtt. A bizottság kimutatta, hogy például az egyetemeken a megrendelésre végzett kutatások árbevételére vetítve, annak 2? %-áX kitevő összeg olyan költség, ami nem az adott kutatás elvégzése miatt merült fel, s ez a kutatóegységtől elvonásra kerül /12 %-a az állami költségvetés, x' x/ Ennek célja és magyarázata: a költségvetési gazdálkodási rendben működő kutatóhelyek többsége a bérek után 10 %-os társadalombiztosítási hozzájárulást fizet, a vállalatszerűén gazdálkodó kutatóhelyek viszont 40 %-osat. Ez a 12 %-os önköltségbe integrált adótétel tehát mesterségesen megdrágítja a költségvetési rendben gazdálkodó kutatóhelyek szerződése s munkáit, hogy egyenlőbb versenyhelyzetben vállalkozhassanak a vállalati kutatóhelyekkel. Az elvonás egy részét az állami költségvetés 1986-tól az Országos Tudományos Kutatási Alapba /0ТКА/ helyezve visszaáramoltatja a kutatás finanszírozásába.
