Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986

1. szám - Szemle

14 10 %-a a felügyelő főhatóság és 5 %-a az egyetem részére/. Ha ezeket az elvonásokat az önköltségre vetítjük, arányuk meghaladja a 35 %-ot. Az ezek között nem emiitett társadalombiztosítási hozzájárulást leszámítva, az elvonások az MTA-nál, a tárcáknál ill. az egyetemeken különböző alapok képzését szolgálják /felújítási ill. nagyjavítási alapok, tárcaszintű kutatási alapok, 0ТКА/. Ezek mint kutatást támogató források ismét bekerülnek a statisztikai számbavétel során a K+F adatokba, halmozódást okozva. /Az alapok nagysága meghaladja az évi fél milliárd Ft-ot/. Kétségtelen, hogy ezek az "alapképző" önköltségtételek /ilyennek tekintve a korábban emiitett amortizációt is/ némi torzítást jelentenek a K+F ráfordításokban, statisztikai számbavételükkel kapcsolatos módszertani kifogást mégis csak fenntartásokkal emelhetünk. Ilyen alapon ugyanis a termelési statisztikákban is el kellene tekinteni minden olyan költségtényezőtől, ami az adott termelés szempontjából "fiktiv". Halmozó hatásuk kiszűrése azonban megfontolandó. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA A statisztika nem azonos a kormányzati vagy más irányítási szintű un. döntési információs rendszerrel. Más országokban is általános szokás olyan adat előállítása, amely hasonló az "extra muros" adatösszeállitás logikájához. Vagyis a kutatási tevékenységek ráfordításának számbavétele mellett az is érdekli /sok esetben főként az érdekli/ az irányitót, hogy összesen az ő kompetenciájában, vagy adott esetben össznemzeti szinten mennyi pénzügyi forrást szenteltek adott célra egy adott időszakban. Ez a szándék és szemlélet jogos és hasznos különösen a központi tervgazdaságu rendszerekben. Éppen ezért tisztázandó különös gonddal, hogy az illető forrásokat ténylegesen milyen célok elérésére tervezik. Magyarországon a kettős összetevőjű K+F forrástervezés /állami költségvetés + MŰFA/ különös hibridje a vállalati önfinanszírozásnak és az állami beavatkozásnak, valamint a K+F-nek és a műszaki fejlesztésnek. Az összeg és a nemzeti jövedelem-arány a vonatkozó dokumentumokban szereplő kifejezés szerint a K+F szektor ill. tevékenység fedezete. A forrás terhére végzendő feladatok végcélja és tartalma nagy részben műszaki fejlesztés, ami a nemôetgazdasági terv szempontjából kimagasló jelentőségű. Éppen ezért nem lenne szabad bizonytalanná tenni, hogy a pénzt mire szánjuk. A tisztán K+F fedezeteként ugyanis esetleg sok, a műszaki fejlesztés kifejezés komplex értelmezésében pedig kevés. Ehhez a kifejezéshez műszaki szintemelő beruházások, komplex technológia-transzferek stb. társulnak a nemzetközi szakirodalomban is. A különböző rendeltetésű források /ezen belül központi, állami források/ meghatározásához nyújthatna segítséget a K+F statisztika fogalmainak és a számbavételnek a tisztázása. Különös jelentőségre tehet szert ez a kérdés kormányzatunk azon döntése esetén, hogy néhány éven belül minden ágazatban szűnjék meg a kötelező vállalati MÜFA-képzés.