Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986
1. szám - Szemle
12 A hazai K+F statisztika módszere olyan, hogy a megfigyelési körön belüli ráforditások aggregátumát a nemzetközi szabványnak megfelelően a házon belüli kiadások összegzésével állítja össze. Ezt a logikát borítja fel a MŰFA mérlegkülönbözet, két okból is: a/ Az egyébként költség szemléletű, házon belüli ráforditások összegzéseként megjelenő aggregátumhoz visszahozza a kiadás szemléletű ráfordításokat. A mérlegkülönbözet egy része ugyanis éppen abból adódik, hogy a vállalat vagy az egyéb megrendelő a MÜFA-jából /vállalati eredményéből/ a kutatás árát fizeti ki, és a mérlegbeszámolójában a MŰFA kiadások között ezt szerepelteti. Ugyanez a megrendelés a vállalkozónál /kutatóintézet, tanszék, egyéb partner/ statisztikailag csak a felmerült költségek formájában kerül számbavételre. A kutatásban MUFA-ból realizált nyereséget ilymódon az adott év ráfordításaként ismerjük el. Pedig ez a nyereség adóvá vagy később ujabb kutatás költségévé /prémiummá, anyaggá, eszközzé stb./ válik, s ezt akkor ismét számbaveszi a statisztika. Ъ/ Ugyanennek következménye, hogy nemcsak a kiadás-szemléletet, hanem sok esetben a "házon kivüli" kiadások halmozó hatását is érvényesiti a "puffer". Ez abból származik például, hogy egy vállalat a MŰFA számlájáról nemcsak saját szervezeten belüli /intra muros/ K+F tevékenységet finanszírozhat /ez egyébként az összes vállalati felhasználás kb. 60 %-a/, hanem megrendeléseket adhat kutatóhelyeknek. Abban az esetben, ha ennek a megrendelésnek a tárgya olyan tevékenység, amely a vállalkozó intézménynél rutin szolgáltatásnak vagy termelő tevékenységnek minősíthető, 1981 óta a statisztika a redukált adatokban nem veszi számba, A "puffer" azonban ezt is visszahozza a megfigyelési körön kivüli vállalatok mérlegbeszámolóiból. A tények ilyen állása mellett tehát nem célszerű tovább kísérletezni a 22 MÜFA-felhasználási jogcim szerinti "statisztikai" szelekcióval. Egyrészt, mert erősen vitatható, hogy a kérdés egy egészen más logikájú jogcimlista alapján egyértelműen megoldható, másrészt az egész vállalkozást kétségessé teszi a "MÜFA-puf fer" redukálhatatlansága és a statisztikában betöltött szerepe. A megoldás kettős lehet: elhagyni a "puffert" mint K+F ráfordítási adatot, belátva, hogy a megfigyelés soha és sehol nem 100 százalékos. A megfigyelt terület*' statisztikai számbavételét és kategóriáit pedig függetleníteni kellene a MÜFA-tól, annak felhasználási játékszabályaitól, egyidejűleg kialakítva egy kor szerübb statisztikai kategorizálást és fogalomrendszert. Csak a teljesség kedvéért emiitjük meg, hogy a K+F makro ráfordítási adatunk további növelését jelenti az a módszer, hogy szintén egy összegben, redukció nélkül a ráfordításokhoz hozzáadjuk az ö s z x/ Ez azt is jelentené, hogy a jelenlegihez képest a megfigyelést ki kellene terjeszteni mindazokra az intézményekre, amelyek a nemzetközi szabvány szerint is a megfigyelés tárgyát képezik, és Magyarországon kimaradnak a K+F statisztikai megfigyelésből. A mezőgazdasági vállalatok nagyrésze például azért, mert nem képez vállalati műszaki fejlesztési alapot.
