Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985

2. szám - Szemle

146A TUDOMÁNY MUTATÓI A kutatói állományra vonatkozó empirikus adatok félrevezetőek lehetnek, ha nem vetjük össze a népesség adataival. Ez a K+F ráfordításokra is igaz, ezért a helyzet jobb megértését szolgálja, ha a kutatói állományra és a K+F ráfordításra vonatkozó empirikus adatokat az ország méretei, népessége és BNT-je /bruttó nemzeti termék/ tükrében szemléljük, Általában két mutató használatos: az egy millió lakosra jutó kutatók száma, amely a kutatók "sűrűségét" jelzi egy adott népességen belül, és a K+F ráfordítások a BNT %-ában, amely a teljes nemzeti jövedelemnek a K+F tevékenységre fordított arányát jelzi. AZ EGY MILLIÓ LAKOSRA JUTÓ KUTATÓK SZÁMA Azon tul, hogy a mutató összehasonlításokat tesz lehetővé, a népességi adatok figyelembevételével, megmutatja az országok népességéhez viszonyított kutatói arányt. Ez elsősorban a fejlődő országok számára lényeges, mintegy eléjük tárja az elérendő állapotot. Az egy millió főre jutó kutatók száma 10 fő és 4 ООО fő között mozog. A fejlett országok 1970-es adata 2 290 fő volt, az 1980-as 2 954 fő. /ld. 5- táblázat./ A fejlődő világban a megfelelő adat 81 illetve 125 fő, ami ha figyelembe vesszük is a gyorsabb növekedési ütemet, nyilvánvaló, hogy alaposan elmarad a fejlett országokétól, A régiók szerinti helyzet változatos, a régiók szerinti átlagok két nagy csoportba oszthatók. Észak-Amerika, Európa, Óceánia és a Szovjetunió a "magas sűrűségű" régiók, legalább 1 ООО fős adattal; Afrika, Dél-Amerika, Ázsia és az arab államok a "kis sűrűségű" régiók, kevesebb mint 300 kutatóval. Érdekes Ázsia helyzete: a kutatói állomány abszolút létszámát •tekint ve lehagyta Észak-Ámerikát, azonban 284 kutató/millió fős adatával messze lemarad Észak-Amerika 1 862 fős adata mögött. E jelenség azzal magyarázható, hogy a világ összes népességének mintegy 57 %-a ázsiai. Ellenkező előjelű jelenség érvényes Óceániára , ahol a kutatók száma a világ kutatói állományának csak 0,9 %-át teszi ki, de az egy millió főre jutó kutatók átlagos számát tekintve előkelő helyet mondhat magáénak, 1 502 fős adatával. Európában gyorsan nőtt az egy millió lakosra jutó kutatók száma, 1 253 főről /1970/ 1 743 főre /1980/. A tudományos munkaerőállomány növekedése a Szovjetunióban a legnagyobb: 1970-ben 3 822 fő, 1980-ban 5 I72 jutott egy millió lakosra. ÉszakAmerikában I97O-74 között a mutató értéke csökkent: 1 827 főről 1 669 főre, ezután erőteljes növekedésnek indult. A fennmaradó régiókban kevesebb, mint 300 kutató jut egy millió lakosra, a kutatók sűrűségének növekedési rátája is igen alacsony. Közöttük DélAmerika vezet a viszonylag leggyorsabb növekedési ütemmel, 1970-80 között a mutató értéke 160-ról 287-re nőtt. Ugyanebben az időszakban Afrika 29-ről 52-re növelte az egy millió lakosra jutó kutatók számát, s ezzel messze lemarad a többiektől. Á z s i á -