Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985
2. szám - Szemle
147ban a nagy lélekszámú és gyorsan növekvő lakosság "tehetetlensége" ugy tűnik, korlátok közé szorítja a több kutató alkalmazását célzó törekvéseket. Habár 1970-ben a fejlődő országok közül Ázsia volt a legmagasabb kutatói sűrűségű régió egy millió lakosra jutó 225 kutatóval, 1980-ra Dél-Amerika megelőzte Ázsiát. Az arab államokban jelentős és stabil a kutatói állomány fajlagos növekedése. 5.táblázat Egy millió főre jutó tudósok és mérnökök száma Év Fejlett Fejlődő Afriké ÉszakDélÁzsia Arab Európa Óceánia Szovjetországok országok Amerika Amerika államok unió 1970 2 290 81 29 1 827 160 225 123 1 253 1 167 3 822 1971 2 >93 85 57 1 765 170 238 128 1 З25 1 221 4 092 1972 2 460 89 41 1 699 179 242 138 1 416 1 277 4 267 1973 г 540 92 40 1 681 191 255 147 1 451 1-374 4 438 1974 2 618 97 42 1 669 201 261 156 1 512 1 330 4 640 1975 2 696 101 43 1 680 210 270 165 1 552 1 291 4 809 1976 2 742 105 45 1 696 222 271 172 1 594 1 261 4 884 1977 2 799 110 47 1 753 235 275 182 1 63О 1 З29 4 942 1978 2 854 115 49 1 810 251 277 191 1 661 1 398 5 024 1979 2 917 120 50 1 863 269 281 200 1 710 1 450 5 076 1980 2 954 125 52 1 862 287 284 207 1 743 1 502 5 172 A kutatói sűrűség állandó növekedése nyilvánvalóan pozitív jelenség, de újfent felhívja a figyelmet a potenciális veszélyre: a különbség a fejlett és fejlődő országok között egyre tovább nő. Az általános kutatói sűrűség a fejlett országokban 1970-80 között 664 fővel emelkedett, a fejlődő területeken csak 44-gyel. Ha az a viszonylag alacsony növekedési ütem továbbra is megmarad, a fejlődő országok 6oo év múlva érnék el a fejlettek mai, 3 ООО kutató/millió lakos színvonalát. Időközben természetesen a fejlett országok kutatóinak fajlagos mutatója is emelkedne, ha csökkenő ütemben is, s az általuk képviselt színvonal mindenképp elérhetetlen lenne a fejlődő országok számára. K+F RÁFORDÍTÁSOK A BNT SZÁZALÉKÁBAN A K+F ráfordítások a BNT százalékában kifejezve jelzik azt az átlagos nemzeti jövedelemnagyságot, amelyet K+F tevékenységre fordítanak. Közvetve jelzik a K+F társadalmi elismerésének fokát s tartalmaznak bizonyos utmutatást is a K+F ráfordítások elérendő színvonalát illetően. Ezt referencia-szinten az 1960-as években a fejlett országok a BNT 2 %-ában határozták meg. Azóta a cél ennek a részaránynak növelése vagy legalább fenntartása. A fejlődő országok számára ez a 2 % túlzott célkitűzés, a második Fejlesztési Dekád ajánlása szerint a fejlődő országoknak 1980-ra a BNT 0,5 %-át célszerű K+F-re fordítani. A fejlett országok összes K+F ráfordításukat jelentősen növelték a 70-es években; ráfordításaik szintje 1980-ban több mint háromszorosa volt az 1970-es értéknek. Ha azonban együttes teljesítményüket a csoport összes BNT-jének százalékában vizsgáljuk, csökkenést tapasztalunk. Az 1970-es 2,3b %-os arány 1975-re 2,25 %-ra, 1980-ra 2,24 %-ra csökkent /ld. 6. táblázat/. Azaz a fejlett országok jelentős erőfeszítéseket tettek K+F potenciáljuk
