Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985

2. szám - Szemle

132kekké és áruvá válásában, aláhúzva a csúcstechnológiák iránvitásához szükséges stratégiai tényezőkot. Mullins, a Society for Social Studies of Science /4S/ elnöke a szervezet céljai közül kiemelte, hogy interdiszciplináris együttműködést hozzon létre a tudomány vizsgálatára , nem pusztán egyes megközelítéseket, elméleteket és módszereket alkal.uazva. Miller, az Association for Integrative Studies elnöke azokról a törekvésekről beszélt, amelyek tudósok és hivatalnokok gondolkodása között teremtenek kapcsolatot valamennyi művészeti és tudományágban az integrált és interdiszciplináris tanulmányok továbbfejlesztése érdekében. Goulet, a National Science Foundation /NSF/ programvezetője bemutatta az NSF Interdiszciplináris Kutatások Irodáját, annak feladatait, amelyek keretében tizmillió dollárt fordithat műszaki fejlesztési kutatási központok céljára. Ezek az előadások jól jellemezték, hogy a különböző szervezetek különböző módon közelitik meg és értelmezik az interdiszciplináris kutatásokat. Az előadások többsége a fejlett technikák ipari, egyetemi és állami intézményekben folyó interdiszciplináris folyamatait mutatta be részben azokra a stratégiákra koncentrálva, melyekkel megpróbálnak a jelenlegi állapotokon továbblépni. Danila /Institute of Public Management, Paris/ leirta, hogyan szelektálják a K+F programokat egy francia gyógyszeripari cégnél. Bizottságok egész sora koordinálja a termék kifejlesztéséhez, gyártásához, minősítéséhez és előadásához szükséges információt. A cégek kutatóinak kapcsolatra kell lépniük mindezekkel, hogy hatékonyan adhassák tovább eredményeiket. Tweedy /CIBA-GEIGY/ felvetette, hogy a csúcstechnológiát alkalmazó cégeknél a hosszutávu tervezés a tevékenység kritikus pontja, s hogy a tervek közötti kapcsolat, valamint a cég különböző részlegei közötti információ koordinálása nem is egyszerűen interdiszciplináris probléma, hanem csoportok közötti kapcsolatteremtés /interface kialakításának/ kérdése. A tervezésnek magába kell foglalnia a környezet megértését, amelyben a cégnek működnie kell. Rosson /Dalhousie University/ négy kanadai elektronikai céget vizsgált, s a következőkkel jellemzett: periodikusan változó külső környezet, gyors technológiai váltások, lerövidült termékgyártási élettartamok, változó versenytársak és a szakképzett emberek hiánya. Az irányitás problémái nem ujak, de a cégek vezetőinek az irodalomból és másoktól való tanulásra való képessége szegényesnek tűnik. Reeves /űrhajózási menedzser, TRW/ nagy, komplex, modern technológiájú projektek összefoglaló leirását vázolta fel, amelyekben emberek ezreinek kell szervezetten dolgozniuk, hetek vagy hónapok alatt. A rendszerszervezést mint integráló erőt és a mátrix-szrvezést mutatta be mint az ilyen projektek szervezésének hatékony módszereit.