Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985

1. szám - Szemle

12 A nagy sebességű anyagalakitás fokozatos megismerése, a képlékenységelmélet /ill. inkább a reológia/, a munkadarab és a szerszám anyagára vonatkozó fémtani, szilárdtestfizikai ismeretek gyarapodása, nem utolsó sorban pedig a modern számitástechnika talaján gyorsan fejlődő végeselem-módszerek a forgácsoláselmélet kimélyitését , az eddiginél át fogóbb leirását Ígérik. Az empiriától a tudományos megalapozás felé vezető ut más technológiai módozatoknál is hasonló. Századunk első harmadában anyagjellemzőként alakultak ki a forgácsolhatóság mellett olyan fogalmak is, mint hegeszthetőség, kovácsolhatóság, mélyhuzhatóság stb., amelyekből aztán kiderült, hogy az anyag, a technológia és kisérő körülmények bonyolult egymásrahatását fejezik ki. Ezek a hatások, összefüggések legtöbbször empirikus módszerekkel is feltárhatók. A század első felében az ilyen, főleg üzemi kísérletekre alapozó technológiafejlesztés eléggé általános volt. A fejlesztés végső stádiumában mindig is fontos, de kizárólagosan vagy fő módszerként alkalmazva gyakran pazarló. Emellett, ha az uj elvek szerinti technológiáknak nincs az adott gyártásban előzménye, az empíria szóba sem jöhet. A szisztematikus K+F munka jelentősége tehát egyre nő. Figyelmet érdemlő példa az 1948-ban alakult Japán Tudományos Tanács, amely első célkitűzésének a jól felszerelő kutatóhelyek létrehozását tekintette.•'• 5/ Mindezek arra a következtetésre vezetnek, hogy a technológia a műszaki tudományok intenzív müvelése nélkül egyre kevesebb eredménnyel fejleszthető. Nagy jelentősége van tehát egy olyan vizsgálódásnak, amely a hazai kutatóbázist — a világban előttünk járó gazdaságok megvalósult technológiai fejlesztésével összevetve — a műszaki tudományok szemszögéből elemzi, kiemelve a legelterjedtebb és a várhatóan leggyorsabb fejlődést befutó technológiai eljárásokat. A K+F DÖNTÉSEK MÓDSZERE A folyó ötéves tervben a gazdasági célú kutató-fejlesztő munka összefogására létrehozott Országos Középtávú Kutatási-Fejlesztési Terv /OKKFT/ mint szerve ző-irányi tó módszer alakult ki. Egy ipari OKKFT pro gram tartalma a termékek és a technológiák csomópontjainak komplex rendszere. Ezek a csomópontok a projektek, amelyek a program természetes elemei. Az a 1 program irányítási kategória és eszköz, a tartalommal többékevésbé szoros összefüggésben. Az alprogramokat alkotó projektek köre szükség szerint célszerűségi /munkamegosztás stb./ szempontokat érvényesítve határozható meg. A program az a valóságos rendszer, amely a projektek tartalmi összefüggéseiből épül fel, és olyan mértékben több részeinek, projektjeinek halmazánál, amilyen mértékben sikerül belső kölcsönhatásokat, együttműködést létrehozni. A szinergizmus jelenségéhez hasonlóan, amikor a különböző tényezők együttes hatása több, mint a hatások algebrai összege, a projektek kölcsönhatása is növeli a program eredményességét. 15/ Adalékok Japán ... i.m.