Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985
1. szám - Szemle
10 inkább hite, mint konkrét szakismereteken alapuló meggyőződése — az információtechnológia fejlődése még biztosan gyorsul. E felé a trend felé fordulni alapvető nemzeti érdekünk. Már a mai fejlett technikai gyakorlatban is szoros kapcsolat fedezhető fel az információtechnológia és a strukturáló illetve az anyagtechnológia között. A strukturáló technológia ugyanis azokra a müveletekre is értelmezhető, amelyeket az információkkal és információkon hajtanak végre. Az információkat hordozó jelek szerkezete, strukturája lényegi tartalmuk hordozója. Azt is állithatjuk, hogy a konstruktőr strukturáló technológiát alkalmaz, amelyhez számitógéppel segitett tervezésnél /САБ/ egyre szélesebb, körben veszi igénybe az információtechnológiát is. Az információtechnológia körébe tartoznak természetesen mindazok a müveletek, amelyek az ismeretek észlelésével, érzékelésével, mérésével, tárolásával, átalakításával, továbbításával, feldolgozásával stb. kapcsolatosak. Ebben az értelemben az információtechnológia egyszersmind anyagtechnológia is, hiszen energiafelhasználással történik, és fizikai megvalósítása anyagi folyamatok révén képzelhető csak el. A szilárdanyagok tulajdonságait kémiai összetételük, struktúrájúk és ez utóbbitól nem független állapotuk határozza meg. Alapvető kérdés, hogy mekkora tömegre vagy térrészre vonatkoztatjuk ezeket.^-V Néhány köbmikrométer nagyságrendben a fémes szerkezeti anyagok kémiai öszszetételének lokális meghatározása a mikrostruktúra meghatározását is jelenti. Mégis a fémeknél gyakorlati jelentősége van a kémiai összetétel, a struktura és pl. az alakitottsági állapot megkülönböztetésének. Erre például szolgálhatnak a legkülönfélébb hőkezelések, amelyekről kimutatható, hogy noha alapvetően az anyagtechnológiához sorolhatók, strukturáló technológiának is tekinthetők, ha az értelmezést a mikroméretekre is kiterjesztjük. Messze vezetne az anyagi folyamatok és a rájuk vonatkozó információk kapcsolatának elemzése. Az anyagtechnológia alkalmazásakor a gyártásból pl. egyes jellemzők szórásának elemzésével olyan uj információk nyerhetők, amelyek azután uj anyagtechnológiai megoldáshoz vezetnek. Ez történt akkor is, amikor a forgácsoló szerszámok éltartamának szórását vizsgálva uj, jól forgácsolható acél gyártását és hozzá olyan forgácsolási technológiát dolgoztak ki, amelynél a szerszám éltartama a korábbi többszöröse lett.^' Az anyagtechnológiáról megállapítható, hogy az anyagi termelés során nemcsak terméket gyárt, hanem információkat is. Ugyanez érvényes a strukturáló technológia körébe sorolható eljárásokra is, hiszen a mü13/ PROHÁSZKA J.: Anyagminőség és termodinamikai bizonytalanság. = Bányászati és Kohászati Lapok, Kohászat, 1984.4.no. 145-153.p. 14/ PÁLMAI,Z.: The effect of deoxidation of steel on machinability. /Az acél dezoxidálásának hatása a megmunkálhatóságra./ = Wear /Lausanne/,I976. 1-1б.р. PÁLMAI, Z.: Formation of non-metallic protective layers on high-speed steel tools. /Nemfémes védőrétegek képződése gyorsacél szerszámon./ = Metals Technology /London/,1984.jan. 34-37.p.
