Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Szemle
20 rok minél szélesebb körű alkalmazást nyerjenek, még akkor is, ha mind a társadalomtudományok jellege, mind pedig ezeknek hagyományai nehezitik e cél megvalósítását. A fenti öt típusfogalmat Riggs a társadalomtudományi terminológiai tájékoztatás gyakorlati tapasztalatai alapján határozta meg, E típusfogalmak nemcsak azért fontosak, mert segítségükkel világosan áttekinthetővé válik a társadalomtudományi kutatások során alkotott uj fogalmak jelölési módozatainak komplex mechanizmusa, de mint látni fogjuk, az öt típusfogalom lehetőséget biztosit arra is, hogy eredményesen el lehessen végezni a fogalmi-terminológiai tájékoztatás jelenlegi formáinak összehasonlító elemzését. A fogalmi-terminológiai tájékoztatás egyes formáinak alapját képező strukturális és funkcionális modelleket Riggs paradigmáknak nevezi. Ezek a feladat megvalósítását más és más megközelítésben próbálják biztositani, minden esetben különböző előnyökkel és hátrányokkal. A LEXIKOGRÁFIA!, A TERMINOLÓGIAI ÉS A TEZAUROLÓGIAI PARADIGMÁK ÁLTAL NYÚJTOTT MEGOLDÁSOK A LEXIKOGRÁFIÁI PARADIGMA A lexikográfiái paradigma egész szerkezete és működése a 4. számú típusfogalom, azaz a túlterhelt fixáció kizárólagos alkalmazására épül. Ez azt jelenti, hogy a kiindulópontot nem a fogalmak, hanem a szavak képezik. Először tehát a szavakat tünteti fel, majd ezután igyekszik megadni az egyes szavak különböző jelentéseit — egy szó alatt tehát rendszerint több jelentés szerepel. A lexikográfiái paradigma alapján szerkesztett sza kszótárak további jellemzői, hogy viszonylag hosszabb időre és szélesebb közönség számára készülnek, szakterületük átfogó, általános jellegű feldolgozására törekednek. Maguk a feldolgozott szakterületek is rendszerint igen kiterjedt témakört ölelnek fel. Mindebből Riggs szerint több hátrány adódik. Az egyik hátrány az, hogy a lexikográfiái paradigmára épitett rendszerek a szaknyelv fejlődését csak jókora fáziskülönbséggel képesek követni, hiszen kizárólag olyan szavakat dolgoznak fel, amelyek már jó ideje és minden kétséget kizárólag meghonosodtak az adott szaknyelvben. Sajnos ez a kivárás sem képes megoldani az egyes szavak jelentésével kapcsolatos bizonytalanságokat és vitákat. Egyes fixációk tulterheltségi foka olyan mérvű, hogy jelentésük meghatározása, egységesítése a jelenlegi viszonyok között kudarcra van Ítélve. A lexikográfiái paradigma szerint szerkesztett szakszótárak a szavakat alfabetikus sorrendben tárolják. Ebből pedig az a hátrány születik, hogy ha egy fogalmat több szó is jelöl, akkor az egyik szó kiemelt státuszt kap, mig a többi, kevésbé fontosnak tekintett szónál minden esetben utalni kell a kiemelt szóra. Ez nehézkessé teszi az információvisszakeresést, hiszen a jelentések azonositása csak egy tárgyszótételen belül lehetséges.
