Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984

1. szám - Szemle

44 Miért nem helyes a frakcionált szerzőség alkalmazása? Az esetek döntő részében a szerzők neve megadja a publikációt létrehozó kutatók teljes körét, a szerzők nevének sorrendje viszont nem feltétlenül jellemzi a publikáció létrehozásában való részvétel mértékét. Van olyan kutatóhely, ahol betűrendben irják a szerzőket, van, ahol a laboratórium /csoport/ vezetője az első helyen szerepel, van, ahol az utolsón; de az is előfordul, hogy olyan szerzőket is feltüntetnek, akik ténylegesen nem vettek részt a munkában. Ezek az un. "tiszteletbeli" szerzők, akiket illik, vagy érdemes a szerzők közé emelni. A tiszteletbeli szerzők vagy tekintélyük révén tudják segiteni a mü megjelenését, majd annak az "észrevételét", vagy mint főnökök a kutatás feltételeinek megteremtésével, témaadással, esetleg konzultációval hozzájárulnak ugyan a munkához, de csak közvetett érdemük van a publikáció létrejöttében. Éppen ezért indokolatlan a dolgozat szerzőit "egyenértékűnek" tekinteni, vagy a szerzők sorrendjében csökkenő mértékű tudományos érdemeket feltétele zni. A frakcionált szerzőség helyett az un. "kooperációs faktor" használatát vezettük be: a tudományos publikációkban testet öltött kutatási eredményt olyan mértékben tulajdonítjuk a szerzőknek —és rajtuk keresztül annak a részlegnek, ahol dolgoznak— amilyen mértékben a mü létrehozásában közreműködtek. Nyilvánvaló, hogy lehetetlen minden egyes dolgozat minden szerzőjének munkáját külön-külön felbecsülni, méginkább az egyes szerzők részeredményeinek értékét megítélni, ezért bevezettük a kooperációs faktorok /к/ alkalmazását. A faktorok értéke 0,8; 0,6; 0,4-. Ha akár intézeten belüli /részlegek közötti/, akár intézeten kivüli az együttműködés, e faktorok valamelyikét alkalmazzuk. A faktort a publikációs bizottság állapítja meg, nagysága a következő tényezőktől függ: - milyen mértékben tulajdonithatók a dolgozat eredményei az egyes kutatóhelyeknek, - a dolgozat témája melyik kutatóhely profiljába vág, - kutatóhelyenként hány szerzője van a közleménynek. A kooperációs faktor /к/ és a cikk pontértékének /р/ szorzata adja a dolgozat pontszámát /Sz/: Sz = p . к A faktor használata némileg előnyben részesiti a kooperációs munkát végzőket, hiszen ha egy 2-es pontértékü dolgozat szerzői két részlegről kerülnek ki, akkor —amennyiben egyenlő mértékben járultak hozzá a publikációhoz—, mindketten 0,6-os faktort kapnak; pontszámuk 0,6 . 2, azaz 1,2 lesz, ami összesen 2,4- pontszámot jelent. Ha az egyik szerző /részleg/ csak egy méréssel járult hozzá a cikkhez, faktora 0,4lesz, mig a témát vivő, az eredmények zömét produkáló másik részleg /többi szerző/ 0,8 pontot kap. Hasonlóan bíráljuk el a külső kooperációt . A KUTATÁSI RÉSZLEGEK PUBLIKÁCIÓS EREDMÉNYESSÉGE A publikációs pontszámokat —külön jelölve a tudományos folyóiratokban megjelentetett cikkek pontszámait—, és a folyóiratcikkek számát az 1979-1981.évi adatokból átlagosan egy évre számolva mutatják