Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Szemle
43 A relativ itt azt jelenti, hogy egy kutatóhely egymástól nem nagyon különböző tudományterületeken dolgozó részlegei teljesítményét viszonyítottuk egymáshoz. Sokkal nehezebb lenne teljesen különböző tudományterületeken dolgozók /pl. biokémikusok, matematikusok, közgazdászok stb./ munkájának eredményeit összevetni. Részié gek /10-30 kutatóból álló csoportok, osztályok/ összehasonlítása számos előnnyel jár. Egyetlen kutató vagy egyetlen téma /olyan viszonylag önálló tudományos kutatási terület, amelyet évente legalább egy, de legfeljebb 3-5 kutatói kapacitás-hányaddal müveinek/?/ publikációs teljesítményének értékelése sokkal több buktatóval járna. Például: egy-egy személy vagy téma szinte törvényszerűen a publikációs hullámhegy után völgybe kerül, tehát a teljesítmény ingadozik akár témaváltás, készüléképités, iparjogvédelmi /vagy egyéb/ szempontok miatti publikálási kötöttségek, akár anyag- vagy berendezéshiány, személyi változások miatt. Ezek a tényezők a kutatórészlegek teljes-itményét is befolyásolják ugyan, de sokkal kevésbé; "zajoknak" tekinthetők, amelyek hatásai kiszűrődnek, nem zavarják lényegesen az összehasonlítást. Hasonlóképpen a rendszer más szabályozói is előnyben részesitik, illetve sújtják a részlegeket. A nagy if-u folyóiratok "lepontozása", illetve a kisebb értékek "megemelése" egyformán előnyös vagy hátrányos. A szabályok egyértelműen orientálják a kutatórészlegeket mind a publikációs stratégia /érdemesebb jobb if-adatu folyóiratokban közölni/ helyesebb megválasztására, mind pedig —a nagyobb idézetszám elérésének érdekében— színvonalasabb tudományos eredmények közlésére. Természetes, hogy a részlegekbe kidolgozott rendszer főbb elemei tovább vihetők csoportokra /3 - 10 kutató/, egyénekre vagy akár tematikai egységekre is, de akkor szem előtt kell tartani a vázolt gondokat. A KOOPERÁCIÓS FAKTOR A tudományos kutatómunka eredményeként létrejövő publikációk a legtöbb esetben nem egyetlen szerző nevéhez kötődnek. Ha az értékelés alapegysége a kutatórészleg, figyelembe kell venni, hogy egy-egy részleg nem önállóan, hanem másokkal együttműködésben jelentet meg dolgozatokat. Ez az együttműködés lehet intézeten belüli és kivüli is. A publikációk értékelésénél meg kell kísérelni a több részleg, illetve több szerző által készített dolgozat értékének, pontszámának "szétosztását" az eredmények létrehozása, a végzett munka mértéke szerint. Erre a célra általában az un. frakcionált szerzőséget használják, amely a társszerzőket egyenértékű szerzőtársaknak fogadja el, vagy —egy finomított változata szerint^/— a szerzők sorrendjében egyre kisebb mértékű frakciós részvételt számit. 7/ VINKLER P.: A kutatási főirányok és célprogramok koordinálásának néhány elvi és gyakorlati kérdése. = Magyar Tudomány, 1978.2.no. 145-152.p. 8/ FOLLY G. - RUFF I.: Egyének és csoportok tudományos tevékenységének idézetelemzési értékelése. = Tudományszervezési Tájékoztató, 1979.6.no. 682-7OO.p.
