Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Szemle
28 Falus Róbert a korai görög matematika összemérhetetlenség-problematikája kapcsán megállapítja : "Az inkommenzurabilitás fogalma elméleti, nem gyakorlati eredetű.. ."5/ Ezt tapasztalhatjuk a tudományos elméletek inkommenzurabilitása esetében is: ez a gondolatkör a gyakorlattal nem, vagy csak elszórtan szembesül. A gyakorlattal való kapcsolat hiánya pedig könnyen változtathat nagyreményű elméleteket üres spekulációkká. SZAKÉRTŐI MÓDSZEREK Két oka is van annak, hogy elsőként ezt a módszert ismertetjük. Ez a módszer egyike a legrégebbi hagyományokkal rendelkezőknek, s a legelterjedtebbeknek is. Másrészt végső soron minden produktum-értékelési eljárást szakértők végeznek, igy bármelyikük nevezhető szakértői módszernek. Magyari Beck szerint "A tudományos alkotás mérése sohasem lehet ugy laikus mérés, mint a hosszúság vagy a suly mérése, hanem csakis experttevékenységként képzelhető el." / A szakértői módszer lényege az, hogy az értékelendő területet jól ismerő, abban jártas, felkészült személyeket kérnek fel az értékelésre, akik a tudományos produktumokat általában saját szempontjaik és belátásuk szerint legtöbbször minőségileg értékelik. A tudományos produktumok szakértői értékelése során gyakori eset, hogy nem állnak a szakértők rendelkezésére egyértelmű, jól definiált, egységes szempontok. Ilyesmi történik pl. a tudományos cikkek közlés előtti értékelése során. Ezt az értékelést rendszerint az adott folyóirat szerkesztői, vagy felkért, külső szakértők, "peer"ek végzik, ám ahány folyóirat, annyi szempont. Ezért találkozhatunk gyakran jogos panaszokkal, miszerint az "információrobbanás" egyik mesterséges és nemkívánatos következménye, hogy "bármi megjelentethető", ha nem az egyik, hát a másik folyóiratban. A szakértői értékelések szempontjainak egységesítésére pedig semmi kilátás nincs, nem tapasztalhatók ilyen törekvések. Hasonló problémák jelentkeznek a tudományos produktumok szakértői értékelésének egy másix válfaját, a különböző dolgozatokat, pályamunkákat, tudományos fokozatok megszerzésére irt disszertációkat illetően. Az értékelési szempontok szinte szakértőnként, opponensenként változnak. E problémák ellenére a tudományos produktumok értékelésének szakértői módszere a jelenleg elterjedt eljárások közül az egyik legjobb, mégpedig azért, mert viszonylag komplex, a produktumokat egyszerre több oldalról, több dimenzióban megragadva próbálja értékelni.A komplexitásra való törekvés azonban intuitiv, s ezért szakértőnként változó. A továbbfejlesztés utja az értékelési szempontok explicit.egységes, jól definiált rendszerének kiépítése, a tudományos produktumok jellemző tulajdonságainak, értékeinek feltárása és tudatos kezelése lehet. 5/ FALUS R.: Görög harmónia. Bp.1980,Gondolat. 174.p. 6/ MAGYARI BECK I.: Alkotás, szakértő, társadalom. Bp./1977/.Magvető . 79. p.
