Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1983

1. szám - Szemle

33 A progresszív változás három fő típusa különíthető el: A kumulativ fejlődés azt jelenti, hogy az objektumban az uj elemek felhalmozódnak /kumulálódnak/ az objektum struktúrájának számottevő megváltozása nélkül. A kumulativ fejlődés legegyszerűbb példája az évente publikált témák vagy kiadványok, könyvek kumulativ indexe. A strukturális fejlődés során az objektum strukturája tökéletesedik, miközben a rendszer elemei változatlanok maradhatnak. Ennek legegyszerűbb példája a szabvány elemekből létrehozott konstrukciók sorozatos tökéletesítése. A rendszer genetikai fejlődése azt jelenti, hogy az objektum fejlődése együtt jár az elemek számának és minőségének megváltozásával, struktúrájának tökéletesedésével. A szerves világ genetikai fejlődése ragyogó példája az ilyen tipusu fejlőtésnek. Melyik típusba tartozik mármost a tudományos ismeretek fejlődése? Hosszú időn keresztül a kumulativ fejlődés modelljét alkalmazták a tudomány fejlődésére. A racionalisták és az empirikusok azt állították, hogy a tudományos ismeretek tömegéből kiválogatható a vitathatatlan tudományos igazságok tömege, és létezik olyan módszer, amelynek segítségével még ismeretlen uj igazságok halmaza tárható fel. Ezt a koncepciót azonban a 20.század közepén elvetették. A kumulativizmus "lerombolói" között előkelő helyen állnak Kuhn, Feyerabend és Laudan. A progressziv változás strukturális modelljéről is bebizonyosodott, hogy tudományos ismereteket "abszolút igazságként" kezel, és ilymódon alkalmatlan a filozófiai értelemben vett "abszolút igazság" és a valóságban létező relativ igazság dialektikájának bemutatására és érvényesítésére. Ez a dialektika csak a rendszer genet ikai fejlődésének modelljében érvényesül, ezért ez a modell elvileg alkalmas a tudományos ismeretek fejlődésének ábrázolására. A TUDOMÁNYFEJLŐDÉS ÁTFOGÓ KRITÉRIUMA Hull, az amerikai filozófiai biologizmus egyik legjelesebb teoretikusa kijelentette, hogy napjainkban rohamosan csökken azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek a tudománynak az igazsághoz való közeledését elemeznék. Kuhn szerint a tudományfejlődés folyamata olyan evolúció, amely "nem valamire irányul" és indokolatlan az az elképzelés, hogy "létezik a természetről valamiféle teljes, objektiv, igaz képünk és a tudományos eredmények kellő mércéje az, hogy mennyire visznek közelebb bennünket ehhez a képhez". Kuhn egyébként ugyanugy, mint Popper és a neopozitivizmus néhány evolucionista képviselője párhuzamot von a biológiai evolúció és a tu-