Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

1. szám - Figyelő

kező országok, elsősorban Olaszország és Norvégia képezik. A tudományos dijak csoportjába tartozó országok kaptak irodalmi Nobel-dijat is: az Egyesült Államok nyolcat, Nagy-Britannia pedig hatot. Előfordult az is, hogy az irodalmi dijak csoportjába tartozó országok kaptak tudományos dijat. Kettő s tendencia érvényesült Belgium, Dánia, Franciaország, a Szovjetunió, Svédország és Svájc esetében: ezeknek az államoknak kb. egyenlő számú tudományos és irodalmi Nobel-dija van. A tudományos dijak megoszlásának kézenfekvő magyarázata, hogy ezeknek nagy részét olyan államok kutatóinak Ítélték, ahol a legrégebben alakult ki a fejlett ipari és tudományos infrastruktúra. Az itt dolgozó tudósoknak kivételesen jó feltételei voltak ahhoz, hogy kimagasló felfedezéseket tegyenek a fizika, a kémia, a fiziológia vagy az orvostudomány területén. Jóval nehezebb pontos magyarázatot adni az irodalmi Nobel-dijak megoszlására, sőt az is kétséges, hogy igazságosan osztották-e ezeket szét. Többségüket a nyugati országok kapták, Kina egyetlen irodalmi Nobel-dijat sem kapott, Latin-Amerika mindössze hármat, és nem Ítéltek dijat a szocialista országok legtöbbjének sem. A béke Nobel-dijakat igen sok esetben nem személyek, hanem intézmények kapták, ezekkel a felmérés nem foglalkozott. A közgazdasági Nobel-dijakat csak 1968 óta osztják ki, igy ezek esetében nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat. — DORÉ,J . -С . - GORDON,É.: "Nobélisés" et "nobélisables". /Kik kapnak, kik kaphatnak Nobel-dijat./ = Le Monde /Paris/, I98I.okt.14. 15.

р. с r

v Hogyan készül a tudomány ? Claude Lévy-Strauss szociológiai vizsgálati módszereit adaptálta a tudományos kutatók által végzett munkafolyamatok tanulmányozására egy francia szociológus, Bruno Latour, aki a kaliforniai Salk Institute munkatársainak tevékenységét figyelte hosszabb időn keresztül. Latour vizsgálata igen sokoldalú volt: gondosan tanulmányozta a kutatóintézetek helyrajzát, laboratóriumok berendezéseit, az intézetek pénzügyi politikáját. A vizsgálat legfőbb forrását a kutatók publikációi jelentették, amelyeket a francia kutató szemiotikai elemzésnek vetett alá. A publikációk tanulmányozása azért kapott különös súlyt, mert a kutatók összes egyéb tevékenysége végső soron ezen a területen összpontosult. Latour tudományszociológiai vizsgálatai újszerű, bizonyos esetekben meglepő konklúziókkal zárultak és sok esetben ellentmondanak az érvényben lévő elképzeléseknek. Azzal az általános nézettel szemben, hogy a tudomány egyetemes, a Latour féle eredmény azt látszik igazolni, hogy a tudomány lokális jelleg ü tevékenység. Minél élvonalbelibb, újszerűbb a terület, ahol a kutatások folynak, annál kisebb azoknak a kutatóintézeteknek a száma, ahol ilyen témákkal foglalkoznak. A felfedezések kredibilitása alapvetően ar.nak a függvénye, melyik kutatóintézetben születtek meg. A kutatóintézetek kis hányada örvend kiemelkedő nemzetközi szaktekintélynek és ezek eredményeit senki som vonja kétségbe. A fennmaradó nagyobb hányadot alkotó intézeteket viszont nem veszik tul komolyan, eredményeiket nem tartják sem megbízhatónak, sem eléggé érdekesnek ahhoz, hogy felhasználásukkal komolyan foglalkoznának. Ebből következik, hogy a tudományos intézetek és a tudósok mindenekelőtt arra törekednek, hogy meggyőzzék a tudományos közvéleményt és a társadalmat arról, hogy kutatásaik kimagasló társadalmi haszonnal járó, jelentős tudományos felfedezésekhez fognak vezetni . Ha valakiben a legcsekélyebb bizonytalanság is fölmerülne az uj tudományos eredmény megbízhatóságával kapcsolatban, a legkézenfekvőbbnek a kísérlet megismétlése látszik, hiszen a klasszikus tudományos módszertan 58